Mit tegyek, hogyha kibírhatatlan a gyerekem és nem bírom elviselni a hisztijét?

21, csak azért mert egyáltalán nem jót tanácsolt. Az ignorálásból egy ekkora gyerek nem tanul semmit. Nagyobb gyereknél bevállhat (kis eséllyel), de nem egy egyévesnél.

Egy ekkoránál: figyelemelterelés, biztonságos alternatívák ajánlása, kiemelés a helyzetből, napirend - pontos egymásutániság (biztonságot ad), hirtelen váltások kerülése, felkészítés (pl: nem: most azonnal megyünk haza, hanem még csúszhatsz kettőt, szaladj egy kört); önállóság támogatása... stb.

(figyelemzavaros adhd-s autim van)

Én át tudom érezni, nálunk is ekkor szabadult el a gyerek, az egyetlen, ami lecsillapította a szoptatás, kb 2 éves koráig mellen lógott, ha ideges volt, ott nyugtatta magát..

Az mondjuk nem árt, ha tudatosul, hogy nálatok van oka, írod is, ha nem az van, amit akar. Képzeld el, hogy más gyerekek ok nélkül kezdenek el üvölteni, aminek szintén van oka, csak nem tudod kitalálni, mert előtte cukin játszott a szobában és látszólag minden oké..

Nálam is nagyon sokszor volt, hogy hű, de megütném(én nem tettem, legtöbb amit tettem hogy kiabáltam, de azt se csúnya szavakkal, meg szorítva fogtam le a gyereket, hogy ne csapkodjon és harapjon.. ), de nem lehet. Csitítani kell, ingermentes helyre rakni, és nyugodtnak maradni.

Én javaslom, hogy rakd be a kádba kicsi vízzel, csúszásgátlóval(nem ruhástól!), enged langyos vizet kis sugárban, ültesd be és hagyd ott, amíg lehiggadsz(ajtó legyen nyitva). Nekem ez vált be. A csobogó víz hangja, a langyos víz és a sötét a fürdőben legtöbbször megnyugtatta, engem is ez nyugtat meg leginkább(én még a fejem a víz alá teszem hogy halljam a morajlást).

Aztán amit még tudsz tenni, hogy meglepően viselkedsz vele, hogy kizökkenjen, meg ezerszer elmondod az érzelmeidet, megnevezed az ő érzelmeit, de tök oké, ha nagyon heves érzéseid vannak ilyenkor, senki sem tolerálja az ilyesmit. Ne üsd meg! Soha! Az is oké, ha dühös vagy, mindenki dühös lenne, de valamennyire jó is, ha kifejezzük(szavakkal, mimikával), de tudni kell visszafogni, illetve már most tanítani arra, mit szeretnél mit csináljon, ha dühös.

Ha újra kezdhetném, azt mondanám, hogy "anya most ideges, egyedül lehiggadok". Előtte megkérdezném, hogy kell e neki ölelés, ha nem, akkor mehet egyedül ő is lehiggadni a szobába, utána ölelés!

Egyébként én nem pártolom a hirtelen váltások kerülését meg a szoros napirendet, az élet hirtelen váltásokból áll, csak pár fix pont van, mint pl az alvás este illetve a szülő jelenléte, szerintem pont ezért nem kellene olyanhoz szoktatni a gyereket, ami nincs jelen az ember életében, mert hamis képhez alkalmazkodik a gyerek és az időbeli rugalmatlanság nagyon meg fogja nehezíteni az életét. Ragaszkodjon személyhez, tárgyhoz, tevékenységhez/mozudlathz, ne az időbeli egymásutánhoz. Tudom, hogy nem ezt tanítják, de az én gyerekem rugalmas ilyesmiben és nem szorong az új dolgoktól, szívesen enged és kezd el tevékenységeket és szintén auti+adhd. Nincs két egyforma napunk, de minden nap eszik, alszik és minden nap találkozunk, minden nap rajzolhat, beszélhet, illetve vannak fix bútorai..

Nem hasznos a napirend, mert az emberek napjában nincs rendszer. A gyerekében sincs.

Ha agresszióra agresszióval válaszolsz, abból nem tanul jót. Ha az ütés, ordítás a megoldási séma amit tőled lát, akkor ő is alkalmazza és most tök mindegy, hogy ki kezdte.

Nekem az jön, jött be, hogy a negatív viselkedést figyelmen kívül hagyom, mindent max 2x magyarázok el, nem reagálok sehogy a hisztire, egyszerűen nem eagálok semmit. Amikor jól csinál valamit, akkor meg dícsérem.

Bár még kicsi, de úgy tűnik nem lesz könnyű vele, ezért ajánlok egy könyvet elolvasásra, nem hosszú és tele van gyakorlati tanácsokkal.

[link]

A gyerek nem akkor üt, amikor mástól látja, képzeld a gyerekeknek vannak önálló ötleteik már 1 évesen is, csapkodni , rugdosódni pedig akkor is szoktak, ha sosem csinálja senki! Gondolod harapni is azért harapnak, mert azt látják? Szerintem egy 14 hónapos nem azért üvölt, hogy szivasson, azt olyan 3-4-5-6 éves korban teszik, azért üvölt, mert baja van és nem tudja kezelni, akkor is, ha csak annyi a baj, hogy akarja a babát, vagy hogy felvedd, vagy csokit akar!

Így elég szemétség figyelmen kívül hagyni, az a pár perc egyedül arra kell, hogy ne képeld fel és le tudj higgadni, szerintem így egész más, mert ígyis úgyis egyedül marad, de a szándék fontos.