Mit tegyek, hogyha kibírhatatlan a gyerekem és nem bírom elviselni a hisztijét?

Fent vagy facen? Meghívlak egy csoportba,írd ki a kerdést,anonim is maradhatsz ha kéred. Ott adnak jó tanácsokat.

Írj privátot, bejelöllek és meghívlak ha gondolod.

Nekem nincs gyerekem, de soha nem mondanék olyat, hogy úgy megrúgdosnám, hogy a férjem sem fogja felismerni. 1 évesen már az arcára csapsz?

Gratulálok , nagyszerű anya lehetsz. Tipikus példa, hogy milyen nők ne vállaljanak gyereket. Neked nem kellett volna, mert láthatóan idegesít a gyereked és nem bírsz vele bánni.

Mit csináltok napközben, milyen programjaitok vannak? Ha van lehetősége "lemozogni" a feszültségét, lehet, hogy kezelhetőbb lenne kicsit. Most jó idő van, vidd el pancsolni valahová vagy erdőbe szaladgálni, vagy valami, hogy sokat mozoghasson és kiadja a feszkót. Az én lányomnál legalábbis ez működik. Ő is nagyon erős akaratú.

Illetve nálunk segít, ha bevonom a mindennapi teendőimbe és neki is adok "feladatokat". Pl kipakolunk a mosogatógépből/mosógépből. Hagyom neki, hogy romboljon, nyilván keretek között. Nálunk ezek válnak be.

Kitartást, kérdező. Ez nem egy könnyű időszak. Ő most szembesül vele, hogy van akarata, és hogy az nem mindig teljesül. Nem egyszerű neki sem, és hát nyilván szülőként sem. Viszont neked érdemes rugalmasnak lenned, ami nem olyan létfontosságú, abban neki engedni, hogy néha az történjen, amit ő akar, és egyébként is közösen alakítani ki egy életstílust.

Plusz neked érdemes néha elmenned pihenni. Bízd valakire 2-3 órára a gyereket, amíg te valami totál mást csinálsz. Kis feltöltődés neked is sokat segítene, a gyerek is biztos érzi a feszültséged, ami csak rádob egy lapáttal a saját frusztrációjára.

2 éves korára biztos, hogy megrugdosod, kivágod az ablakon vagy megfojtod, ha már 1 évesen ennyire kivagy.

Sajnálom, de ez még nem dackorszak, nem hiszti, csak kezdetleges akaratnyilvánítás. Normálisan fejlődő gyereknél ez csak rosszabb lesz.

És még csak nem is a 2 éves dackorszak a legnehezebb, hanem ami utána jön, a manipulatív tudatos hiszti. 3-5 évesen. Utána egy kis nyugi, majd utána 7-8 éves kortól a kiskamaszkor és jaj, neked, ha megéli a kamaszkort.

Hogy mit csinálj?

Azonosítsd az okot!

Mert mindig van. Az is ok, ha fáradt, éhes, túl meleg van... Hárítsd el.

Állítsd fel átlátható szabályrendszert, minél kevesebb nem szabaddal. Legyen gyerekbiztos a lakás, ne legyen szem előtt ami tényleg nem szabad. Tereld a figyelmét, tanítsd simogatni (nem fog menni, ha a minta amit adsz, az a verés), vezesd le az energiáit a szabadban... stb.

Egyébként meg pszichológus, nevelési tanácsadó.

Szinte minden gyereknek van "agresszív" periódusa, minden gyerek akaratos, csak nem mindegy hogy hogy kezeled. Hagyod elharapózni, vagy megtanítod máshogy levezetni a frusztrációit.

Ez a legkönnyebb kor egyébként.

Mi változott 1 hónappal ezelőtt? Mert azt írtad akkor kezdte, előtte milyen volt?

Ha ilyen hirtelen változott meg és nincs rá ok, akkor beszélj a gyerekorvossal.

Azt hittem egy ovisról fogsz írni, mert nálam ott volt olyan időszak, hogy őrületbe kergetett. 1 éves még nagyon pici, még a dackorszakhoz is.

Ne hagyd annyiban és semmiképpen se lökd el magadtól, azzal nem azt éred el, hogy megnyugszik.

13as, akkor térjünk majd erre vissza, ha lesz gyereked, esetleg nehéz természetű gyereked. Játssza itt mindenki a szuperanyut, holott nem hinném, hogy van olyan anya, aki, ha őszintén magába néz, ne gondolta volna legalább egyszer hogy nagyon megveri a gyerekét.

A kérdező csak kimondta, látszik ki van merülve. Imádom a gyerekem, de volt hogy úgy megharapott, hogy össze kellett varrni, vagy mikor az unokatestvérét csapta úgy fejbe hogy röntgenezni kellett, na akkor én is azt mondtam hogy úgy megcsaplak hogy ott maradsz. Persze nem tettem volna meg, de a fájdalom, és a kimerültség ezt mondatta velem. Természetesen nem ártanék neki szándékosan, de ne tegyünk már úgy mintha nekünk nem lennének ilyen gondolataink már az erőnk végén.

Én nem gondolom hogy a kérdező rossz anya, ahogy azt sem hogy én az lennék. Odaadnám érte az életem, de van az a pont mikor besokall az ember, és kitör.

Hát én azt a tanácsot tudom neked adni, hogy kérj segítséget. Védőnő biztos tudja mi a módja ennek. Nekem úgy tűnik nem igazán vagy a gyerekkel türelmes. Amiket ő csinál, azt nem azért teszi, hogy téged kiboritson de ez még most ennél csak rosszabb lesz. Most jön a dackorszak. Akkor mit csinálsz vele..?

Vidd többet közösségbe, tarts vele kiszámítható napirendet. Találj valami módszert amivel kezelni tudod a gyerekeket. Pl bábozás, mondd hangosan ki neki az ami történik. Pl.: Jancsika, látom szomorú vagy (vagy fáradt, mérges, csalódott, beteg, izgatott, stb) de nem ez a módja.

Nem kell vele ordítani, se bezárni, (azt amúgy veszélyes is) verni sem igazán hatásos. 🤷 Kell találni valami módszert ami ezekre a helyzetekre megoldást fog hozni mert meg fogsz hulyulni. Vannak ilyen tréningek amin a saját indulataidat megtanulnak kezelni. Nyilván a gyerek a mintát követi. Ha megutod, miért gondolod, hogy ő majd másképpen kezeli a konfliktusait? Nyilván azt látta tőled azt hiszi az a normális.