Hogy lehetnék jó anya? Jobb?

Az elmúlt 3.5 évben javarészt én voltam a gyerekünkkel.Párom sokat dolgozik, a család az ő részéről nagyon távol él, az enyém valamivel közelebb de így is elég távolságra ahhoz, hogy komolyabb szervezést igényeljen egy -egy segítségkérés.A szüleim is dolgoznak, szóval nem úgy van, hogy a szomszédból átugranak.Magunknak szültem a gyerekünket,az első hónapokban a párom is kivette a részét, aztán mivel igazából babaként nem szerette az apját, így egyre jobban elmaradt.Éjjel 2.5 évig én keltem hozzá.Rengetegszer ébredt és folyamatosan egy mosott kaka voltam.Senkire se lehetett otthagyni még a saját apjára se.Úgy volt megy oviba, de nem lett szobatiszta és így lepattintottak bennünket ,hogy majd jövőre.Úgyhogy itthon vagyok.Próbálom lekötni egész nap.Mellette a lakást csinálnám, de mindig úszik valami, vagy a takarítással csúszok, vagy az ebéddel vagy épp a gyerekkel nem foglalkozom, mert a többi dolgot kell csinálni.Mellette pár órában próbálok dolgozni.Már annyira utálom magam, hogy türelmetlen vagyok vele, hogy sokszor már egyáltalán nincs kedvem játszani vele, vagy épp úgy érzem, hogy ha nem lesz hamarosan csend csak két percre akkor dunának megyek, mert képtelen vagyok elviselni azt ,hogy üvölt, hisztizik stb..stb.

Nagyon kimerültnek érzem magam.Feszült vagyok,ingerült,páromat is utálom sokszor, bármennyire értünk dolgozik azért elég fárasztó hogy sokszor még a hétvégét is munkával tölti, aztán ha hazajön este eljátsza a jófej aput, mindent lehet a gyereknek mellette aki cserébe csak apu csinálhat ezt, apa csinálhat innivalót,apával eszik ,apával akar ezt azt stb..stb.Apa jófej, anya meg hagyjon békén.Ha megjegyzem a gyerek fektetése után, hogy sokszor nem kellene engedni a gyerek hisztijének, akkor meg azt mondja ne legyek egyszerű,ne irigyeljem tőle azt a szeretetet amit ilyenkor kap.Holott alapvetően nem azt irigylem, hanem hogy mindenre rá kell ilyenkor bólintani, amit mikor egyedül vagyunk nem teszek.Sokszor úgy érzem szívesen összecsomagolnám a batyut aztán elmennék valahova egyedül világgá.

Éreztetek így ti már? Hogy lehet ezt leküzdeni? Hogy lehet türelmesebbnek lenni?