Szülők és akik szülők lesznek! Szeretnétek, hogy a gyereketeket érzékenyítsék az iskolában?

Az a baj, hogy csak a két végletet ismeritek. Vagy néma csönd, vagy komplett előadás.

Egyik sem jó.

Nyilván beszélni kell a témáról, de nem így.

Nem. Nekem ez túl erőltetett, már a ló túloldala.

Vannak meleg barátaink, a gyerekkel is bármikor őszintén beszélek erről, sőt, látja mindkét oldal véleményét, mert van családtag, aki meg elítélően vélekedik. Van lehetősége saját véleményt alkotni.

A normál felvilágosításba tökéletesen belefér az is, hogy a megszokottól eltérő szexualitásról beszélgessenek az iskolában, mert van olyan is, illetve az egészséges szexuális fejlődés része az is, hogy a saját neme iránt is érdeklődik a gyerek, míg kialakul az identitása (legalábbis mikor én voltam kiskamasz húsz éve, még ez is szerepelt a könyvekben, manapság lehet, már káromlás az ilyesmi).

De ez a szándékos érzékenyítés és erőltetés, hogy lmbtq aktivisták (lol) mászkáljanak, ez sok, ez már a ló túloldala.

Miért kell túlzásokba esni? Miért nem lehet normálisan kezelni a dolgokat végletek helyett?

Számomra ez a téma felveszi a harcot a vallással.

Mi abszolút nem vagyunk vallásosak. Eletemben 3x voltam templomban, 2x osztálykiranduláson illetve 1x esküvőn. Nem ítélem el, nem nézek le emiatt senkit, de nekem nem fér bele az életembe/értékrendembe.

A fiam mégis kötelezően kellett volna, hogy hittant tanuljon. (Nem nem választhatta az erkölcstant helyette, mint más iskolákban).

Ráeröltették, megjobban megutálta.

Mi itthon, a család szintjén, az ő korát tekintve beszelgettünk mar róla. Tudja mi ez, mi miert van, stb... erre elment a suliba, konkretan bőgve jött haza, mert a hittantanár beszólogatott neki, hogy miért nem rajong istenert és stb...

Na ugyan így erzem most ezt a témat is. Ráeröltetni az emberekre, akaratuk ellenére. Mi itthon ugy kezeljük a témát, ahogy. Nekünk ez a norma. Ha most egy ilyen önkéntesjancsi teletömi a fejét a gyerekemnek, hogy ez milyen jó dolog, meg stb na ott valószínű nálam szakadna a cérna...

Nem vagyok ellene, hogy beszéljenek róla az iskolában, de ezek a foglalkozások, játékok, kérdőívek már nagyon nem kellenének. Nekem túl erőltetett, ráadásul nem biztos, hogy jó vége lenne. Már ott tart a társadalom, hogy lényegében csak jó véleménye lehet az embernek a "másságról" és ha esetleg elítéli őket, vagy csak nem kíváncsi rájuk, már egyből ő a szemét rasszista. Szerintem egy gyereknek is lehet ezekről véleménye, akár pozitív, akár negatív. Ezzel nyilván nem azt mondom, hogy ha találkozik olyannal, aki pl csak a saját neméhez vonzódik, akkor alázza porig, csak nem baj, ha megvan róla a véleménye. Ezekkel a kérdőívekkel, meg játékokkal csak azt érik el, hogy a gyerekek nyomják el a saját véleményüket, ha nem értenek egyet, és csak az elfogadás a jó, a helyes. Így pedig lehet, hogy visszájára sül el a dolog és ellenszenvet fognak érezni azok iránt, akik melegek, transzneműkek...

Azzal pedig nem feltétlen értek egyet, hogy ez az elfogadás csak otthonról jön. Édesanyám engem is úgy nevelt, hogy nem baj, ha másnak érzem magam, vagy a lányokhoz vonzódom (nő vagyok). Nekem sincs bajom, ha valaki az ezer féle szexuális beállítottság egyikét érzi magáénak, teljesen elfogadom őket. De már a torkunkon nyomják le ezt a felfogást, hogy "mindent és mindenkit el kell fogadni". A tv-ben sorozatokba, filmekbe már kötelező legalább egy meleg párt tenni. Elnézést, de én pont nem vagyok arra kíváncsi, mikor nyalják egymást a kamerák előtt.

Nekem is van gyerekem. Már többször elgondolkoztam azon, mi lenne, ha a fiam azzal állna elő, hogy ő a fiúkat szereti. Elfogadnám, és segítenék neki mindenben. De ez az "érzékenyítés" (már bocsánat, de ez a szó is nevetséges) túl sok. Ha a suliban nem is, itthon biztos beszélgetnénk vele ezekről, de azért ennyire nem nyomnám le a torkán, hogy csak jó véleménye lehet róluk.

Semmi értelme nem lenne. Most komolyan, ki az aki gyerekkorában, témától függetlenül, komolyan vette az ilyen iskolai előadásokat? Ugye.

Azt gondolom én jó "megoldásnak", ami tulajdonképpen most is van. Lehet látni meleg párokat a tv-ben, interneten, olvasni róluk könyvekben, így találkozik ezzel a dologgal a gyerek, tudomásul veszi, hogy ilyen is van és később, ha az osztálytársáról, vagy a kollégájáról megtudja, hogy azonos nemű párja van, akkor pont annyira (nem)fogja érdekelni, mintha Juci jött volna össze Petivel. Nyilván ehhez az is kellene, hogy a szülők kellően intelligensek legyenek ahhoz, hogy a vasárnapi ebéd közben ne a b_zik kiírtása legyen az egyik kedvenc téma.

Nekem a játékon meg a foglalkozáson akadt meg a szemem. Mégis milyen játék meg foglalkozás "érzékenyítene"?

Egyáltalán nem vagyok homofób, mindenki azt csinál a 4 fal között, és azzal, akivel akar. Ennyi.

A kérdésben felvázoltak nekem már sok. A társadalom kicsiny százalékát érinti a téma, lehet, eltelik 20 év az ember életéből, hogy nem is találkozik meleggel, transzneművel.

Egy csomó olyan más téma van, aminek az ilyen fokú érzékenyítésével sokkal inkább egyetértenék.