Miért védik azt az anyát és apát, akiknek el akarják venni a gyerekeiket?

A gazdagsàghoz szerencse kell. Tudom, mert szerencsèm van. Ha egy nògràdi faluba, cigàny csalàdba születek, akkor nem lenne hàzam, az biztos.

Nem a gazdagok kivàltsaga a szaporodàs. A semmire szülni felelőtlensèg ugyan, de gazdagabb orszàgokban a szegenyebb rètegek àllami, olcsò berlakàsban laknak, Magyarorszàgon meg elveszik azoknak a gyerekeit, akik szegènyek.

Attòl kène csak elvenni, aki bàntalmazza, elhanyagolja a gyerekèt, ès ott is cèlnak kène lenni a szülők oktatàsa, tamogatàsa ès a gyerek csalàdba visszahelyezèse.

Magyarorszàgon volt olyan eset, ahol a cigany anya meg a lànya egyszerre voltak terhesek, ès a vèdőnő csak egy gyereket engedett nekik hazavinni. Ez embertelen. A fèk nèlküli szaporodast nem kène propagàlni, a nőket oktatni kène, a fogamzàsgàtlàst ingyenessè tenni, bèrlakasokat biztosìtani. Ehelyett az egyetlen, aki felelőssègre vonhatò, az a szülő aki a ,,semmire" szül.

Sajnos a szexualitással kapcsolatos dolgok, a védekezés oktatása nagyon gyerekcipőben jár még. Nekem budapesti gyerekként volt erről szó biológiaórán, de egy szegregált cigányiskolában nem biztos, hogy hangsúlyt fektetnek rá. Aki nagyon szegény körülmények között él, annak bizony irreálisan drága a tabletta, az óvszer, a spirál is, nem is ismerik ezeket, tapasztalatokat is csak rosszat hallottak (hiszen az jobban terjed), a barátja/párja/férje amúgy se lenne hajlandó óvszert húzni, de az ösztönnek nehéz ellenállni, úgyhogy majd "vigyáznak", aztán néha mégis becsúszik a baba. Ha ez kiskorú lányokkal történik, akkor sajnos nagy valószínűséggel az iskolát se fogják befejezni, és garantáltan újratermelődik a szegénység. Az iskolai oktatásban és a védekező eszközök olcsóbbá vagy ingyenessé tételében lenne a megoldás.

A törvények kimondják, hogy szegénység miatt nem szabad gyereket elvenni családtól, gyakorlatilag viszont nem nagyon alkalmaz más eszközt a hatóság. Hogy a pénz hiányzik a rendszerből, a hozzáértés, vagy mi, arról már fogalmam sincs, és épkézláb megoldást sem látok rövid távon. De a legtöbb anya nagyon ragaszkodik a gyermekéhez, és hatalmas lelki törés neki, ha elveszik. A gyereknek is jobb lenne, ha valahogy mégis képes lenne a szülő biztosítani a minimumfeltételeket, vannak is alapítványok, akik segítenek ebben, például Toldon nagyon sokat javult a helyzet az elmúlt 10 évben. De ez sajnos nem működik mindenhol.

Oké. És akkor mit kellene tenni? Az adófizetők pénzéből levonni, hogy ők megéljenek?

Akik nem képesek eltartani a saját gyereküket, azoktól el kell venni.

#5

Nemrég volt egy olyan cikk, hogy 5 gyerekükkel elmenekült egy házaspár, mert el akarják venni tőlük.

Ott írták, hogy jól teszik, hogy bújtatják őket, remélik, hogy külföldre menekültek, meg hogy mennyire rsgaszkodnak a gyerekeikhez, és jól teszik.

Ebben a kérdésben nem lehet logikusan állást foglalni, mert akik érintettek benne érzelemből reagálnak és mindig dühösen. Plusz a legtöbben az egészet úgy képzelik, hogy egy síró, aranyos, csecsemőt kb ná..ci katonák letépnek az anyja melléről, hiába próbálkozik bárhogy. A valóság, hogy jelentősen elhanyagolt, kisebb-nagyobb gyerekek jutnak el abba az állapotba, hogy az állami szerveknek van lehetősége kiemelni a gyereket ebből a környezetből, ugyanis csak úgy ők se mehetnek oda és rángathatnak el bármilyen gyereket a családjától, sőt nem is céljuk. De örökbeadásba nem mennek bele, így se a szülő se az állami szerv nem ad megfelelő alapot a gyereknek.

A vége az, hogy ő mindenképp szív és hatalmas hátrányból indul az életben. És rá senki nem gondol, hogy mi lesz vele pár év múlva vagy ha felnő. Soha. Csak, hogy szegény felelőtlen szüleinek milyen rossz, hogy nem tarthatja meg a 6. semmire szült gyerekét sem.

Nekem ebben mindig az a nagy dilemmám, hogy hacsak nem nagyszülőkhöz vagy normális rokonhoz kerül a gyerek, akkor igazából jobb lesz-e neki állami gondozásban, mint otthon.

Nemrég személyesen találkoztam egy ilyen esettel, két fiatal lányról volt szó, borzasztó körülmények között, segítettünk nekik, de kellett volna segítség az önkormányzattól is, de senki nem mert szólni, nehogy szétválasszák a gyerekeket, mert ők tartották a lelket egymásban. Végül egy szociális munkás kiemelte őket és nem választották el őket egymástól és jól alakult. Sajnos szerintem ez nem mindig van így..

Nem olvastam a cikket az 5 gyerekes csalàdròl, de a leìrtak alapjàn nekik van igazuk.

Magyarorszàgon több, gyerekkekkel kapcsolatos tèmàban is indokolatlanul szigorù a szabàlyozas. Nagyon sok orszàgban csak ajànlott oltasok vannak, a tankötelezettsèget otthonoktatàssal/unschoolinggal is teljesìteni lehet (erre nincs is magyar szò). Evvel szemben Magyarorszàgon kötelező az òvodàba, iskolàba jàràs, az àllam valsztja ki milyen oltast ès mikor kap a gyerek. Aki nem èrt egyet, attòl elveszik a gyerekèt vagy külföldre költözik.

Kivàncsi vagyok mièrt is meddig tűrik mèg ezt a magyar lakosok.

Azért csak úgy nem vesznek el gyereket.

Amikor én voltam terhes kijott a védőnő, és mindent megnezett. Mennyi gyümölcs van itthon, mennyi kaja, szobák, melegvizet nézett hogy van-e (pedig egy igazán szép és modern lakásban lakunk) de neki ez kötelessége. Majd megkerdeztem hogy látja hogy nem vagyunk szegények akkor mire kell ez, plusz mástól nem veszik el a gyereket ahol se áram se gáz. A válasz az volt erre hogy azért nem veszik el hiába se víz, de áram a házban mert jobb a szülőknel mint máshol. Ensem értettem hogy akinek a gyereke papucsban jár télen az így mire jó, de hát na. Nem vagyok szakmabeli