Ha beköltözünk egy egyszobás albérletbe, akkor újra egy család leszünk? (16 és 13 éves gyerekeim vannak)

Jesszus. A fiam ősszel lesz 16 éves. Mostanában alig látom, állandóan a haverokkal lóg, mennek erre-arra. Ezen a hétvégén konkrétan nincs is itthon, engedélyt kért, hogy kiránduljanak a barátokkal, az egyik haver szüleinek nyaralójában vannak a Velencei-tónál.

Nem mondom, hogy nem aggódok, de eszembe nem jutna hogy magam mellé láncoljam egy egy szobás albérletben.

Mi is 3 szobás lakásban élünk, egyetlen gyerek, saját szobával.

Az apja is és én is tiszteletben tartjuk a magánéletét, a kötelező dolgokkal (suli, kiszabott házimunka) el kell számolnia, de a többit nem erőltetjük rá.

Talán ezért nem is menekül itthonról.

Remekül működünk családként, vannak viták, de alapvetően szerető a közeg, tudunk egymás fontos ügyeiről.

Ne erőltesd a gyerekeidre magadat, de éreztesd velük, hogy mindig ott vagy, ha szükség van rád és tudniuk kell, hogy szereted őket és kíváncsi vagy rájuk, ha történik valami. Azt is tudniuk kell, hogy te mindig az ő oldalukon állsz. Ha ez megvan, akkor nem kell ilyen butaságokon gondolkodni, mint az 1 szobás albérlet, amivel csak azt érnéd el, hogy mindenki az agyára megy mindenkinek.

De azért nem mindegy, hogy mennyire nem beszélnek a szüleikkel.

Abszolút, tehát egy egyszerű kérdésre sem felelnek, hogy jó reggelt, kérsz valamit, mit főzzek stb stb. Azért ez sem mindegy

Azért egy egy kis válaszba nem lenne nagy fáradtság

46: lehet, hogy nem normális - de ehhez látni/hallani kéne, hogyan jutottak el idáig....

Csak úgy hirtelen egyetlen tini sem fordul magába és szakítja meg a kommunikációt a szülőkkel. A kérdező magába nézhetne, hogy hol rontotta el a nevelést!