Babád születése után volt olyan szituáció, amiben összekülönböztél a család idősebb tagjaival?

Hál istennek semmi.

Apukám megjegyezte, hogy milyen dánosan neveljük a gyereket. Ennyi.

Anyósoméknak meg már ideje korán határtszabtam, amikor láttam, hogy a férjem unokaöccsével meg húgával miket csinálnak. Pl járatták. Én akkor mondtam, hogy az én gyerekemmel ezt majd légyszi ne. Megértették. Konfliktus se lett belőle.

Anyós mondta folyamatosan. A párom meg neki hitt mindenben, mert hát ő már felnevelt 4 gyereket.

Nem szabad felvenni, ha sír, mert el lesz kapatva. Jól van lakatva, tiszta a pelenkáját, nem lehet semmi baja, hadd sírjon. Ne aludjon a mi ágyunkon, mert hozzászokik. Ne paskoljuk a fenekét altatásnál, mert hozzá szokik, kb semmit ne csináljunk vele, mert hozzászokik. Durván hasfájós volt 3 hónapos koráig, egész éjszaka üvöltött a hasfájástól, de ez csak hiszti, összecserélte a nappalt meg az éjszakát. 4 hónaposan már szalonnát kellene ennie kenyérrel. Nem kell neki éjjel enni adni, csak teát kapjon, majd hozzászokik, hogy nem kap enni, és nem kel fel éjszaka. Hirtelen most ennyi jutott eszembe. Rengeteget veszekedtünk miatta a párommal, már ott tartottam, hogy hazaköltözünk a babával. Nem velünk lakik anyós.

Összeveszni nem vesztünk, de volt rá példa, hogy szakadt a cérna és erélyesebben szóltam, hogy idáig és nem tovább.

Miért nem vittem cukros teát a kórházba, szülés után már azzal kellett volna itatnom a babát. Megfázik a gyerek 26 fokban a szobában, kapcsoljunk hősugárzót a kiságy mellett. Mi az, hogy csak szoptatom, 1 hónaposan már kóstoltatni kellene. Olyan szinten sulykolta belém, hogy rosszul szoptatok, éhezik a babám, hogy szülés után 2 hónappal elapadt a tejem. Az első hónapban csak egyszer jöttek látogatni, azt is a végén, addig semmi gond nem volt a szoptatással, 1 kg hízott a lányom, után 2 naponta felhívott, hogy szerinte (300 km távolságból) rosszul csinálom, az a gyerek éhezik, mérni kell minden szopi előtt és után,mert nála is így volt és a fia éhezett, ő meg észre sem vettem és biztos nálam is így lesz.

Ne vigyük ki sétálni a babát, ne vegyünk fel, stb.

1 évig tűrtem, és szakadt a cérna. Azóta nem igazán osztogat tanácsot. Attól még nem félek, hogy valamit nem úgy csinál, ahogy mi, ha a gyerekre vigyáz:

1.mert nem érdekelne, az ő háza, az ő szabályai

2.soha nem ajánlotta még fel, hogy vigyáz a picire. Tisztába se tudja tenni (Apósom pelenkázta át). Egyszer sem tolta még a babakocsit, de most, hogy már 2,5 éves, most sem tud/akár vele foglalkozni, mert nem olyan, mint amilyennek ő megálmodta.

Anyámmal nagyon sokszor, mert akkor még a szomszédjában laktunk, így napi szinten átjött, ami nem is lett volna baj, de folyton próbálta rámerőszakolni a saját szokásait és véleményét.

Óriási konfliktusforrás volt, hogy én igény szerint szoptattam, ő erőszakoskodott, hogy ez így nem jó, 3 óránként, közte tea. Ő 2 hónapig tudott szoptatni, aztán el is apadt a kezdetben rengeteg teje, tehát még csak nem is volt ez neki sikeres, mégis erőltette volna. Ellenezte a hordozást, mindig agyon akarta öltöztetni a gyereket, aki egyébként is izzadós volt egész kicsinek is. Majd meggyulladt szerencsétlen, de szerinte még egy réteg kéne rá 🤦‍♀️ Meg úgy általában véve sem csináltam soha semmit jól szerinte. Iszonyatosan megromlott a kapcsolatunk az első gyerekem születése után, el is költöztünk mellőlük. Most már béke van, de érződik a távolság azóta is.

Nálunk inkább rácsodálkozás volt, mennyit változtak az ajánlások az évek során. Anyukám csecsemőápolóként kezdte a pályafutását, de az én születésem után más területeken dolgozott. Neki különösen nagy sokk volt, mennyire máshogy "kell" most babázni mint 30 éve.

Nyilván megosztották velem az idősebb nőrokonok a tapasztalataikat, de alapvetően rám bízták mit hogy csinálok.

Oh, rendszeresen megkapom, hogy mikor rakom már át a saját szobájába, miért nem teáztatom éjszaka, minek rakom minden nyekkenésre mellre, ahelyett, hogy inni adnék neki.

Próbáltam én másik szobába szoktatni, de nem volt kedvem 20percenként átrohanni a lakáson, mert kiköpte a cumit, lerúgta a takarót stb... Az éjszakai itatás még nem jött be, mert ha a fiam éhes, akkor nem issza meg a vizet, inkább egész éjjel szenved.

Ja meg a szokásos hagyjam sírni, meg felkapatom...nem hagyom sírni, mert annak mindig oka van,ahogy annak is, ha felkéredzkedik a kezembe.

Édesanyám is bepróbálkozott ezekkel, de inkább a mamám, meg keresztanyám osztotta az okosságot, néha anyósom próbálkozott be, de ő inkább csak kérdezi, hogy valamit úgy csinálunk-e vagy máshogy. Én finoman közöltem velük, hogy szerintem jól csinálom a dolgot, mert a fiam kiegyensúlyozott, boldog baba, aki jóval a kora előtt jár fejlődésben és ha akar 2 órát is elmolyol magában. Az éjszakai kelés pedig idegrendszeri fejlettség kérdése.

Anyósom látott el mindig "jó" tanácsokkal

Kezdődött a nevével, hogy "miért baszunk ki a gyerekkel"

Majd jött, hogy a gyerek nem fog szeretni, amiért császároztak, és, hogy ezt elkerüljük adjak neki mézet(????)

Aztán 3hónaposan kezdük a hozzátáplálást, adjak neki citromot csuklásra, adjak neki teát-vizet-gyümölcslevet

Kevés a tejem/gyenge a tejem/a gyerek el fogja utasítani etessem levessel meg főzelékkel

Ültessem/járassam 4hósan mer'erősödik

Hagyjam sírni, mert erősödik a tüdeje. ne etessem éjszaka csak teát adjak, mert rászokik az éjszakai evésre. Pfúú hirtelen ennyi