Létezik olyan, aki a hosszú ideje tartó kialvatlanságba betegedett bele?

10!

Millió egyedülálló anya képes megoldani egyedül. Kénytelen. Az ember azt gondolná, ha valakinek van partnere, az valóban az, ami: partner. A partner, a társ aft jelenti, melletted áll és segít. Együtt vállaltatok gyereket. Ha a kedves apuka nálatok munkamániás és a vadidegen mentális betegeit helyezi a gyereke elé, akkor nem kellett volna neki gyerek, neki kellett volna felajanlanod a plüss macskát.

A végén még ciki lesz, ha apa is foglalkozik a gyerekkel..

Szerintem amúgy hozzászokik a szervezet, de biztosan nem egy ideális állapot ez.

Ennyire azért tényleg nem kell drámázni, mindenhez hozzá lehet szokni. Mindkét gyerekem anyatejes volt 2 éves korukig szoptak, addig keltek éjjel. Apjuk hiába szeretett volna átvenni éjszakai műszakot, nem tudott, mert a cici miatt keltek, rossz időszakokban félóránként, a vége felé már "csak" 2-3 óránként. Csak én voltam jó.

Nos, tudni kell, hogy gyerekvállalás előtt én 10 órát aludtam egy nap MINIMUM, mégis meg tudtam ezt szokni, rá tudott állni a szervezetem, és tudok így létezni. Most már a kisebbik gyerekem is 2,5 éves, alszik éjjel, de mostanra nekem simán elég 6-7 óra alvás, úgy is, ha esetleg egyszer megszakítják, mert a kicsi felébred és inni kér, vagy a nagynak kell pisilni. Nem is igénylek már annyi alvást, mint régen.

Belegebedni az szokott, aki rettentően sajnálja magát. Tudom tapasztalatból, mert én is ezt csináltam, az első gyereknél hónapokig mondtam, hogy így nem lehet élni, nem igaz, hogy nincs megoldás, és állandóan kutattam, hogy mit tehetnék a helyzet ellen, persze nem vált be semmi. Egy ponton egyszercsak elfogadtam, hogy oké, hát ez van, ez a gyerek ilyen. Érdekes, innentől nem szenvedtem annyira. A másodiknál már eleve erre számítottam, úgyhogy nem ért váratlanul, könnyebben is bírtam. Ez is nagyrészt fejben dől el, amíg sajnáltam magam és ezen pörögtem, addig meg akartam halni, amint elfogadtam, mindjárt kevésbé fájt.

13!

Az alvasmegvonas a kínzás egyik igen hatásos fajtája. Köze nincs ahhoz, hogy valaki sajnáltatja e magát vagy sem, ha nincs meg a napi minimum alvasido, az ember vagy testileg, vagy idegileg zakkan meg.

13-15: nagyon ügyes, jár a buksisimi a szuper hero üzemmódért, most pedig fogadd el azt, hogy nem mindenki egyforma, és valakit kicsinál. Ez nem önsajnáltatás, valaki mosolyogva éli meg a szülési fájdalmat, más meg magán kívül ordítozik.

Én nem aludtam tíz órát soha életemben, öt óra alvással is kiválóan funkcionálok hosszabb távon munka mellett, de az legyen EGYBEN és az este nyolc-éjfél időszak essen bele, minden más módon kikészülök, összeroppanok, hallucinálok. A Kennedy gyilkosságot is bevallottam volna egy hét óránkénti kelés után, egy hónap után pedig a férjem magától vett át éjszakát, mert alvajárva kóboroltam céltalanul a lakásban, ölemben a gyerekkel. Rohadtul nem játék ez.

15!

Nem kell ehhez a témán pörögni. Az én gyerekem már túl van ezen a koron, és az én alvasigenyem 5 óra naponta, de ez konkrétan azt jelenti, hogy ha nincs meg az 5 óra, csak mondjuk 4,5 akkor migrenem van. Akkor is, ha nem érdekel és akkor is, ha ezen pörgök.