Mit tegyek, hogy ne csak a jog, hanem a kötelesség is egyforma legyen?

Én ápolom, ha beteg, én intézem az ügyeit, én hozom-viszem az óvodába, én megyek szülőire, én foglalkozok vele, én megyek el vele vásárolni.

Ő meg csak annyit csinál, hogy hétvégén elviszi fagyizni, autózni, vagy játszóterezni. Mondván hogy ugyanannyi joga van a gyerekéhez, mint nekem. Én vagyok a rossz zsaru, mert fejlesztésre kell vinnem és emiatt nem játszhat a barátaival hetente 5 napból 2x. Én vagyok a rossz zsaru, mert nem viszem el a Balatonhoz 10 napra. Én vagyok a rossz zsaru, mert nem hagyom, hogy délig aludjon. Ő a jó, mert elviszi 10 napra a Balatonra. Ő a jó, mert megenged neki mindent. Mindem ostor rajtam csattan, mert neki jogai vannak. Csak ugyanannyi joghoz ugyanannyi kötelesség párosul. Mit tegyek? Szeretnék már én is hétvégi anyuka lenni, nem a gyerekkel vesződni folyamatosan. Úgy lenne igazságos, hogy amiért 5 évig én voltam vele, 5 évig minden sz^rt én viseltem el, így 5 évig most ő jön és én leszek hétvégi anyuka.