Elítéled azt, aki baba mellett takarítónőt fogad?

Akkor én nagyon elítélendő vagyok, még csak nem is élünk egy hodályban (85 nm-es lakás), egy gyerekem van és jár takarítónő 2 hetente. Ja, nem főzök. Szó, ami szó, valóban a takarítónőt most picit feleslegesnek érzem, már eléggé belerázódtam a babázásba, jut idő mindenre, de szeptembertől megyek vissza részmunkaidőben dolgozni, akkor majd nem tudok ennyit foglalkozni a háztartással, férjem átvette az én munkám egy részét, így ő hétköznap keveset van itthon. Nekünk fontosak a hobbijaink, így mindkettőnk számára a hétvége erre van szánva, valamint egymásra, szigorúan nem takarításra vagy főzésre (kivéve, ha vkinek épp kedve van hozzá). Mindkettőnknek időigényes hobbija van, ami rendszeres gyakorlást igényel, és a babával is többet tudunk foglalkozni. Tőlem el lehet ítélni, nem foglalkozom vele, nekünk nem fontos, hogy mindennap házikoszt legyen az asztalon, de pl kenyeret, sütit rendszeresen szoktam csinálni, mert azt szeretek, illetve a takarítónő miatt, aki az időigényesebb feladatokat csinálja meg, nekem bőven jut időm a rendszeres felmosásra pl, vagy a konyha rendbe tételére, én szeretem, ha patika rend van, de segítség nélkül nem lennék rá képes, csak áldozatok árán. Mi így vagyunk boldogok.

Nem ítélném el, dehogy. Marhára irigykednék, hogy a takarításra szánt időt is a gyerekekkel (vagy más hasznos) dologgal töltheti az illető. Ráadásul heti egy segítség mellett sincs egész napos láblógatás (mosogatás, porszívózás, mosás...).

Én a férjedet ítélem el. Ugyanis egy p.cs.

Nem ítélem el, de nem is vettünk akkora házat, hogy még gyerek nélkül is napokig kelljen takarítani, mert nem vagyok hülye, hogy ezzel töltsem a napomat.

Szerintem nem kellene ilyesmin veszekedni. Nem ciki, hogy baba/kisgyerek mellett nincs tökéletes rend, mert az pont olyan, mint hóesésben havat lapátolni :) Részemről csinálja meg, akit zavar, nekem nyugodt a lelkiismeretem, ha megtettem mindent, amit tudtam és csak ennyi fért a napba. Ha nem hiszi, járjon utána. Na meg nem vagyok se cseléd, se rendmániás, aki ebben méri magát, hogy mások mit gondolhatnak. De annak én sem örülnék, ha anyósom vagy anyám folyamat pakolászna nálunk, az olyan túl intim, ha meg még kritizálós is, akkor a társaságával járó feszkó enm hiányozna.

Én sosem értettem, miért kéne mindig a másik dolgával foglalkozni. Az egyiknek az a fontos, hogy mindennap ki legyen tálalva a pörkölt nokedlivel meg aranygaluskával, a másiknak az, hogy bögyörgetve vannak a virágai a kertben, a harmadik a mosi pelusokat rendezgeti, a negyedik meg könyvet olvas. Miért kéne elítélni bárkit is, ha nem úgy csinálja, mint mi? Az a fontos, hogy mindenki legyen boldog úgy, ahogy van, teljesen mindegy, hogy ez miben és hogyan valósul meg.