Miért vagy büszke a gyerekedre?

Mert irgalmatlanul ügyes és okos és gyönyörű és tüneményesen csodálatos. Cukibb az összes másik babánál, ügyesebben eszik, már lassan jár, "beszélget" velünk a maga kis babanyelvén, szóval úgy mindenért, amit csinál. És mindeközben tényleg gyönyörű, úgy tud nézni, hogy az ember elolvad tőle. Pedig haja még nincs is.

Sajnálom, de szerintem szülőként az ember igenis azért is büszke a gyerekére, ha létezik, szóval nem tudunk erre igazán elfogulatlanul válaszolni.

Egyre inkàbb tudja kezelni az èrzelmeit, kevesebbszer borul ki. A kèzügyessège nagyon jòl fejlődik.

Azèrt erre vagyok büszke, mert ez a kettő volt nagyobb kihìvàs neki, mint az àtlagnak.

21 hónapos létére folyékonyan beszél, mondókázik, rengeteg mindent tud fejből, minden mesekönyvet, amit olvasunk. Idéz belőlük. Ha olvasok és megállok, folytatja. Felismeri az autókat márkajelről. 10-ből 9-et tud, csak amit ritkán lát, azt nem ismeri fel. Tudja a színeket, az összes testrészét. Imádja az állatokat és kedvesen bánik velük.

Magától kezdett szólni, ha kakilnia kell, és most már pár hete mindig szól előtte és ráül a bilire.

Nagyon szófogadó, ha az utcán közlekedünk

Amiatt, mert egyee szebben viselkedik a teszvérével, a dac korszak közepén az érzemeit is jobban kezeli.

Beszéddel szépen halad (3 éves, de beszédindításon voltunk)

Kisebbik gyerekem pedig gyorsfejlődésű, emiatt nem vagyok büszke, de jó érzés, de arra, hogy szófogadó büszke vagyok.( vagy magunkra kellene annak lenni ebben az esetben?)

És mindkettő huncut, jószívű gyerek.

Nagy teljesítményeik nincsenek, hisz még ovisak sem

A 8 éves lányomra a kitartása miatt vagyok büszke. Ameddig volt ez az online mizéria, nagyon ügyesen helyt állt. Sokat kínlódtunk, mert a tanárok nem a legmegfelelőbben tartották az órákat, de mégis sikerült együtt megtanulnunk.

Akkor is büszke voltam rá mikor 6 évesen eltörte a kezét. Engem jobban megviselt mint őt.