Mit tegyek, ha felültem erre a kötődő neveléses vonatra és most sz^rban vagyok?
Nincs életem. 2 éves a gyerek, ordít, visít, ha nem vagyok ott. Én se bírom idegileg már, hogy 2 éve ez megy. Amikor wc-zek, veri rám az ajtót, dörömböl, hogy be akar jönni. Nem engedem be, de nyilván zavaró úgy nagywc-zni, hogy ott dörömböl a gyerek. Ott alszik köztünk, ki se lehet őt onnan robbantani. Próbálom átszoktatni az ő szobájába, de az éjjelek katasztrofálisak. Próbálkoztam már azzal is, hogy a párom megy be hozzá, de úgyis üvölt, visít, megfeszíti magát és kiabál. Nem hagyja abba.
Folyamatosan cipeltetné magát. Ott is képes 2 órán át vergődni a földön, mert nem veszem fel. Nem bírom se fizikailag, se lelkileg. Főleg úgy, hogy még mindig kel éjjel.
Járok kezelésekre a kezemmel, árammal ingerelték, de rosszabb lett. Azzal is baj volt, hogy 3-4 órára el kellett mennem ezekre a kezelésekre, végig ordított. Magammal be nem vihettem covid miatt, meg nem is vittem volna. Ezek az elektromos árammal való kezelések többet ártottak, mint használtak, mert most már annyira fáj az alkarom, a csuklóm és az ujjaimnál, hogy a fenekemet se tudom kitörölni. Mivel itt nem csinálnak semmit, fel kell mennem Pestre megnézetni, valószínűleg műtik. Ez is nagy gond, mert nem Pesten lakok, hanem lent, délen. Nem vinném magammal ilyen hosszú buszútra, de sírni fog. Ha meg is műtik, akkor 1-2 napot ott kell legyek.
Már nem bírom. A támadó, lefikazó, ősanyák most tényleg kíméljenek! Végső tippként írtam ide, anyuka csoportokba megkaptam a lecs♤szést, hogy minek kellett nekem gyerek, ha nem akarom szeretni és gondozni. Nem arról van szó, de ez a kötődés már beteges, ráadásul a gyerek még az apjával is csak úgy marad el, hogyha én is ott vagyok, úgy meg nem lehet pihenni. Előbb kellett volna gondolkodnom, de nekem előbb nem volt gyerekem, senki nem mondta, hogy rosszat teszek ezzel, hogy magamra kötöm, együtt alszunk, mindenhová magammal viszem. Azt hittem, hogy pont ezért lesz majd könnyebb, de tévedtem. Az lehet, hogy most ezt a párommal valahogy kibekeljük, de műtét után x ideig (azt hiszem 4-5 hét) nem emelhetek, megint ott fog sírni, kiabálni és toporzékolni.
válasza:Tippet, tanácsot nem tudok adni. Ebbe tényleg bele lehet őrülni. De amúgy a kötődő nevelésnek végső soron tényleg az az eredménye, hogy betegesen kötődik a gyerek.
Amúgy tudom mi megy az ilyen anyukás csoportokba, ne vedd magadra, de itt is fogsz kapni nem egy, nem két ilyet. És azt fogják hinni, hogy kamu a kérdésed. Gondoltam szólok.
válasza: válasza:Szerintem jót fog tenni az az 1-2 nap, amit külön tölt tőled.
Egyébként ha nem lehet, hát nem lehet. Nem kisbaba már, nem lesz baja, ha toporzékol.
Nyugi, jó anya vagy!
válasza:Első babámat várom, úgyhogy saját tapasztalattal nem tudok seggíteni. Én is olvasom a kismamás csoportokat, borzasztó amit ott művelnek, ne vedd magadra. Nem vagy szar anya!
Esetleg gyermekpszichológussal lenne érdemes megpróbálkozni. Ha a környéketeken nem megoldható, én instagramon követem a gyermekpszichologusblog-ot, tőlük lehet kérdezni, hátha tudnak segíteni :)
válasza:Ez kemény dió. Van ismerősöm, aki szintén ezt élte át, én voltam az, aki vigyázott a gyerekére. Az a sírás-rívás, ordítás, visítás, amit leművelt és még órákon keresztül folytatta... Azt hittem ott bolondulok meg. Egy hónap. Egy hónap kellett, hogy csak miután áthozta hozzám, b sírjon órákig, ne toporzékoljon, ne dörömbőljön a bejárati ajtón, hogy ki akar menni megkeresni az anyját. Volt egy 2-3 perces sírás, és game over.
Még nem tudom, hogy segít-e, de ha hozzá hasonló korú gyerekekhez vinnéd játékdélutánra, az nem lenne jó? Ott vele egykorúakkal lenne legalább, hátha megtörik a jég. Jobbat nem tudok.
Off: mi van a kezeddel? Ínyhüvely-gyulladás?
válasza: válasza:Hagy sírjon! Nem kisbaba ő!
Ez a sírás, sírni hagyás is túl van misztifikálva, hogy a gyerek majd csalódni fog a világban... Azt nem tudja megfogalmazni, hogy mi a kedvenc színe, akkor majd azt meg fogja tudni fogalmazni, hogy csalódott az anyjában meg a világban, mert sírni hagyta?
válasza:Az írásodból süt az elkeseredés, amit megértek, de ennek semmi köze a kötődő neveléshez, ő ilyen. Minket anyukám a 80-as években egyáltalán nem "kötődve" nevelt, tehát 3 óránként szoptatott, sírni hagyott, nem vett fel "soron kívül" stb. (nagyon szeretett, de akkor ez volt a szokás), és ahogy meséli, az öcsém dettó ugyanezt lerendezte ennyi idős korában. Konkrétan vécére menni se hagyta. Én meg a mai szokás szerint "kötődve" neveltem, főleg a kicsit, aztán soha nem sírt utánam, bölcsibe egy könnycsepp nélkül szokott be. Más temperamentum, ennyi.
Egyébként meg egyetértek az előttem szólókkal, a gyerek szeretete, meg ha úgy tetszik, a "kötődő nevelés" nem azt jelenti, hogy rámegy az egészséged. Ha nem tudod felvenni, mert fizikailag nem megy, akkor nem veszed fel, majd túlteszi magát rajta. Utána biztos, hogy nehéz lesz, nem tudsz valaki segítséget odakérni magatokhoz, mondjuk egy nagymamát? Egy 2 évest sajnos néha mindenképp emelgetni kell, ezt nem lehet kikerülni, úgyhogy ha ezt tényleg nem lesz szabad, akkor próbáljatok erre valami megoldást találni.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!