Hogy építsem be a gyerekem hitre való nevelését a mindennapjainkba, ha jó maga nem kaptam ilyet, s nem is követem a hit gyakorlatát?

Ebből én nem sokat értek. Csak sejtem hogy mi a kérdés...

De ezen az elven akkor minden vallást építs bele a mindennapi életbe, hiszen akkor tud csak valós képet alkotni miben is akar ő hinni.

Én tanultam suliban hittant, de mivel nem vagyunk hívők, én képtelen voltam HINNI benne, hogy, ez amúgy igaz. Csak később fogtam fel, hogy ezek az emberek komolyan hisznek istenben, nem "csak úgy mondják

" a tanokat, mint valami általános erkölcsi tanítás. Én úgy voltam vele az istenezés olyasmi, mint az erkölcs és a szabályok úgy általában. Pl nem hazudok, mert nem szabad, átadom a helyem, mert úgy illik, nem csinálok rosszat, mert isten mérges lesz, stb. (valahová egy szintre került a fejemben a Mikulással :D)

Tehát ha tőletek a gyerek nem látja, hogy hisztek is az egészben, ő mitől hinne benne? Egyébként ha csak ismeretterjesztésnek szánod, akkor meg nyugodtan mesélhetsz neki mindenféle vallásról. Én pl a zsidó és az iszlám vallásról is sokat olvastam, mert egyszerűen csak érdekelt. Pedig nettó ateista vagyok.

Jesszus, olvasd már el a kérdést, mielőtt elküldöd. Ez így teljesen érthetetlen.

Annyit értettem meg belőle, hogy még gyereked sincs, de már azon aggódsz, hogyan neveld istenhitre, miközben ti sem vagytok hívők.

Várd ki ameddig lesz gyereked, ismertesd meg a különböző vallásokkal, aztán hadd döntsön ő. Kutya legyek, ha értem a problemádat. Először saját magadat tedd rendbe .

Ha nem vagy vallásos, ne építs semmilyen hitet a mindennapjaitokba. Ha a gyerek kérdez, akkor arra kell válaszolni. Pl én hívő vagyok, de nem gyermekkorom óta és nem nevelem vallásosan a gyerekemet sem. Felnőttként "tértem meg", én magam nem terítek, nem jarok templomba, es senkit nem probalok meggyozni a hitrol, a hitemrol. A gyerekem ha feltesz egy kerdest, mert hallott valamit pl ki vagy mi az az Isten, akkor azt racionálisan válaszolom meg. Így aztán Isten a válaszom szerint sokan számára az, aki a világot es azzal együtt az embert is teremtette, sokak számára pedig csak egy mese. Erre persze jön a kérdés, hogy szerinted mi, amire a válasz mindig az, hogy mindegy, hogy nekem mi, az a lényeg, hogy te magad mit gondolsz. Persze mindig a gyerek értelmi színvonalának megfelelően.

Mi pl külföldön élünk, itt sok muszlim van, akik nem ünnepeknek mikulást, karácsonyt, de pl az iskolában megtanuljak, hogy ezek az unnepek a keresztény hithez tartoznak - ahoyg a keresztény gyerekeknek is elmesélik a nagyobb muszlim vallasi unnepek lenyeget.

Ha te sem vagy hívő és nem is követed a vallásos gyakorlatokat, akkor miért akarnád másképp nevelni a gyereket? Ha választást szeretnél adni neki, akkor egyik héten egyik vallás, másik héten másik vallás szerint kellene élnetek, hogy tényleg informált döntést hozhasson, de szerintem bőven elég, ha csak a kérdéseire válaszolsz, amennyiben vannak, és ha érdeklődik, készséggel segítesz neki, de így ennyi. Ennek semmi értelme, hogy a magad számára ez nem érték, de a gyereknek meg ezt akarod tanítani- kb a bort iszik, vizet prédikál esete, nem lesz hiteles a gyereknek, nem fogja igazán megérteni és elfogadni, ha nektek is csak egy szerep és egy álca az egész.

Mondom ezt úgy, hogy engem így próbáltak nevelni, hittanra meg vasárnapi iskolába járattak, ragaszkodtak az összes kötelező rituáléhoz mint keresztelő, elsőáldozás, bérmálkozás, mittudoménmimég, de otthon egyáltalán semmi nem volt meg ezekből, csak egy kötelező feladat volt a szobám rendben tartása és a leckeírás között. Így nyilván nem tudsz értéket átadni a gyereknek, csak max ismereteket, de azzal meg nem sokra mész, ha őt ez hidegen hagyja, mert nem fűzi hozzá érzelem.

A hit és a vallás nem ugyanaz. A hit az egyén magánügye, nem tanítható vagy örökölhető, mindenki a saját útját járja végül. A vallás viszont közösség és törvények.

A nem vallásos, magányos hívő (Istent kereső) egyre jobban személyre szabja Istent (pl. kiválogatja a bibliából vagy több vallásból, filozófiából, ami neki szimpatikus), míg egy vallásos elköteleződik pl. a kereszténységnél a Biblia szerinti "kész" Istenhez, és őt próbálja egyre jobban megismerni. Aztán persze van a nem hívő vallásos, aki csak a szabályokat tartja jobban-kevésbé, akár képmutatásból, akár csak a szolgáltatásért (pl. hogy a gyereknek nem árt az "értékrendjük"), akár valami üzleti szemléletű babona miatt (ide is adok, hogy kapjak).