Számtalan helyen olvastam már, hogy mennyire bunkók/lekezeloek voltak a csecsemosok szülés után. Meséltek részletesen ezekről az esetekről?

Hú nálunk annyi volt, hogy 6-an voltunk a szobában, mind a 6-an friss (aznapi) császárosok. Nővér kinyitotta az ablakot és elment, nagyon hamar marha hideg lett (január eleje) és vissza se jött amúgy. Sógornőm szerint direkt csinálta, hogy mozogjunk. Mivel én akkor még nem láttam a babám (engem altattak, ő picre került) és feltételhez kötötték a reggeli láthatást kaptam az alkalmon és felkeltem, bezártam én :)

Egyébként nem volt semmi extra, kedvesek voltak velünk.

Semmit sem mutattak meg és, ha kérdeztem (általában szoptatással kapcsolatban, mert bár a melleim bedurrantak, a kisfiam 0-24 sírt), fintorogtak és lekezelőek voltak. Csak akkor láttam csecsemőst a folyosón, amikor elvitték fürdeni a kicsiket.

Lekezelő hangnem alatt az alábbiakat értem:

- Nem látja anyuka, hogy éppen reggelizünk? Majd az egyikünk megy, ha odaér.

- Na mi van ezzel a szoptatással? Mégis miért nem megy?

- Csak tudja, hogy kell szoptatni. Ne mondja, hogy sosem olvasott róla anyuka... (Persze, hogy olvastam jesszus...)

- Mégis mit csinált az elmúlt napokban anyuka? Ez a baba nem hízik. Holnap haza kell menniük, úgyhogy vegyen végre erőt magán.

Bájosak voltak. (Győr)

Nálam annyi volt, hogy beszóltak arra, hogy nem 3 óránként szoptatok, és ezért gyulladt be a mellem és ezért hízik keveset a lányom(hanem folyton cicire tettem a babát, amikor elfogadta, ahogy szülés után a szoptatási tanácsadó javasolta).

Utána meg beszóltak, hogy biztos nem masszírozom elég erősen, azért nem megy le a duzzanat:D két szikla volt a mellem, rohadtul fájt, és valóban nem lapítottam ki, de azért rendesen gyömöszöltem.

Az első gyereknél mindenki bunkó volt, még a szülőszobán is.

A kislányom nem tudott cicizni mert nem volt tejem. Öt napot voltunk benn és akkor jött meg a tejem amikor jöttünk haza. Hiába kértem, hogy adjanak neki valamit vagy anyatejet vagy tápszert mert üvölt az éhségtől.

Mindenbe belekötöttek folyamatosan. Amikor varratszedésre mentem és kitoltam hozzájuk a babát elkezdtek bunkózni.

Ebédkor szintén. A szobatársakkal már úgy csináltuk,hogy felváltva vigyáztunk a babákra amíg fürödtünk vagy ebédeltünk. Ott megfogadtam, hogy soha többet nem szülök ott.

Ez a ceglédi kórház.

A másik babát a Sote-n szültem és teljesen más az egész.

Hála égnek volt valamennyi tejem és így könnyebb volt.

A szobatársamnak nem volt teje és a csecsemősöktőp kapott anyatejet. Báramikor mehettünk még az éjszaka közepén is bármilyen kérdéssel. Sokkal normálisabbak voltak.

Itt sem és ott sem segítettek a pelenkázásban de szoptatási tanácsadó volt és sokat segített mindenkinek. Sőt még olyan dolgokban is ami nem az ő hatásköre.

Nem minden kórház egyforma hála az égnek!