Ha egy dolgot kellene mondanod, mi az, ami leginkább váratlanul ért, lesokkolt, mikor megszületett a babád?

A hormonok miatti hangulatvaltozas... 21 evesen szultem meg fiam,es miutam hazajottunk a korhazbol teljesen letargikus oltam. Nem.szules utan depressziom volt,mert kb egy het alatt elmult,es vegig imadtam a fiam. Inkabb valami mas. Hazajottem, lenyegeben minden ugyan ugy vart,mint mikor elmentem,es kepes voltam elbogni magam azon,hogy az uditos uveg meg mindig ott volt az agy mellett, mint mikor elindultunk szulni,es abbol ittam elotte. Aztan 21 evesen elkezdtem azon is sirni,hogy nemsokara nagymama leszek,es aztan meghalunk,valahogy olyan kozelinek ereztem. 😅 Es ugy 2 honapig baromira hianyzott a terhesseg. Meg most is,de akkor szinten sirni kezdtem,ha ra gondoltam. Imadtam terhes lenni. Persze a fiam is imadom,egy percre sem bantam meg. Alig varom,hogy johessen a kisteso.

Nagyon pici a fajdalomkuszobom,ennek ellenere viszonylag jol birtam,bar valszeg azert is,mert aranylag rovid ideig vajudtam. 2 ora volt,amikor ugy igazan fajt,de valahogy ugy erzem jobban toleraltam,mint gondoltam. Illetve azt gondoltam,hogy olyan gyenge leszek,hogy mig atulok a toloszokbe,csoda,ha nem ajulok majd el. Ennek ellenere a labamon mentem le a gyermekagyra, es egybol furodtem is. (Epit nem kaptam,azzal lehet nehezebb lett volna).

Illetve meg a csecsemosok bunkossagara nem voltam felkeszulve... Kesz remalom volt a bent toltott 2 nap...

Sok minden sokkolt/meglepett - van amit már leírtak:

A császár utáni első felállásnál sokkal rosszabbra számítottam.

A magzatszurkos első kaki. Döbbenetes volt. Friss császáros sebbel tartottam az alig 12 órás gyereket a csap alá, mert a popsitörlővel nem jött le.

Meglepett, hogy a fülén is szőr van (4-5 hónapos koráig volt is)

A tejbelövellés brutál volt. Azt se tudtam mit csináljak, hogy végetvessek annak az iszonyú feszítő érzésnek. Végül a melegvizes zuhany enyhítette.

Kb egy fél évig tartó sokk volt, hogy megszűnt az életem. Mondjuk ez egybe esett a covid miatti tavalyi lezárásokkal.

Hogy létezik olyan hogy szoptatási averzió. Ennek ellenére örülök, hogy majdnem 1 éves koráig tudtam szoptatni.

Az, hogy milyen pici és milyen aranyos! Full szerelmes lettem a lányomba, ahogy megláttam, pedig nem is igazán akartam gyereket. Amikor császár után először mehettem érte és megkaptam a kiskocsiban, fülig érő szájjal toltam őt el a kórterembe. Azt éreztem, hogy gazdagabb vagyok, mintha megnyertem volna a lottó 5-öst.

Azért is volt olyan meglepő ez az érzés, mert még terhesen is olyan cikkeket olvastam, hogy mi lesz, ha nem tudom majd szeretni a gyerekemet.

Az érzés amúgy elég tartósra sikeredett, mert 7 éve imádom.:)

#26

"Megszűnt az életed? Meghaltál?

#dramaqueen"

Más nem tehet arról, hogy neked szülés előtt sem volt életed, ezért nem viselt meg téged semennyire, hogy napi 24-be egy babához vagy kötve, nem mehetsz csak úgy el a barátaiddal kávézni, nem mehettek csak úgy el random kirándulni. Akinek volt élete szülés előtt, azt igenis megviseli ez.

Valahogy én sodródtam az árral... Bár a szoptatásról senki nem mesélt, hogy milyen fájdalmas is lehet. Befelé fordulóban mellbimbóim vannak, és én 6 hétig szinte minden alkalommal kicsordult a könnyem a fájdalomtól. Legmélyebb pillanataimban sírtam is.

De ami igazán lesokkolt a 11 év alatt, amikor 3 évesen közölte a gyerekorvosunk egy látszólag semmi tünetre, hogy epilepsziás. Na azt sosem felejtem el. Borzasztó, máig kísért jobban megvaltoztatta az életünket, mint bármi más eddig.