Hogyan hozhatnám meg a kedvét a gyerekvállaláshoz?

Ahogy olvastam, az volt az érzésem, hogy a férjed mindig csak a kifogásokat keresi.

Azért nem akar gyereket, mert CSAK. Egy érzelmi döntés ez nála, amit semmilyen észérvvel nem tudsz megváltoztatni.

Szerintem mondd el neki, hogy te mindenképpen gyereket szeretnél. Ha ő ehhez partner, akkor beszéljétek meg, milyen akadálya van annak, hogy belevágjatok. Ha semmi, akkor itt most kezdjetek bele. Ha fél tőle, akkor esetleg menjetek el pszichológushoz. A fene tudja milyen régi, gyerekkori dolgok okozhatnak irreális félelmeket benne.

Ha viszont csak húzza, halasztja a dolgot, pszichológushoz nem menne, szembenézni nem hajlandó a démonaival, akkor bármilyen fájdalmas, ki kell mondani: rosszul választottál. Gyereket csak másik férjtől remélhetsz.

1-essel egyet értek.

Le kell kell ülni, és ezt megbeszélni. Lehet nem is akar gyereket, és ezzel csak húzza az idődet. Jobb lenne ezt most tisztázni, mint 10 év múlva....

Nos az van, hogy ő NEM AKAR gyereket. Hiába mondja, hogy késöbb fog akarni, kérdem én késöbb ezek amiket gyerekkel kapcsolatos problémának gondol, azok nem lesznek, eltünnek?

“De hogy amíg nyűg van a gyerekkel, addig ő nem akar. Nincs kedve tönkretenni a saját életét hogy mást boldoggá tegyen.”

Ezen mi változik 1-2-3 év múlva. Fene győzködne egy ilyet, aztán ha mégis beadja a derekát csakmert különben elhagynád, utána az első adandó alkalommal fejedhez vágná, hogy ő megmondta és le is lépne.

Egy ilyet hiába gyözködsz aki a gyerekvállalásnak csak a rossz oldalát akarja látni az veszett fejsze nyele....

De amíg nyűg van vele, ő nem akar... 5 év múlva is lesz nyűg egy újszülöttel, sőt még egy 16 évessel is vannak nyűgök.

Sose akart gyereket és ezen nem is szándékozik változtatni.

Leültetném, hogy akkor mondja el, hogy akar e gyereket vagy sem. Ha nem akkor vagy te is lemondasz a gyerekről vagy pattansz.

Sajnálom, vagy elengeditek egymást, vagy felkészülsz a gyerekmentes életre.

De ez innenstől meg lesz mérgezve sajnos. Ha kényszeríted a gyerekre, akkor ő menekül el, vagy lesz boldogtalan, ha meg te döntesz a gyerekmentes lét mellett, te leszel boldogtalan. Sőt lehet akár el is hagy, mert rájön, hogy csak veled nem akart gyereket, te meg ott leszel 40 évesen besavanyodva.

Alapvető dolgokban nem vagytok közös nevezőn sajnos.

Nagyon sajnálom.

Egyetértek a korábbiakkal, ha nem hajlandó meglátni a gyerekvállalás jó oldalát, akkor még ha valahogy rá is vennéd és meg is győznéd, teljesen magadra maradnál a gyerekkel, mert ő ha esetleg véletlenül nem is lépne le (kétlem), akkor sem venné ki a részét belőle, mert "nincs kedve tönkretenni az életét". Amíg a gyerekvállalás számára az élete tönkretételét jelenti, addig nincs miről beszélni. És ha már elmúlt harminc, akkor nagyon sok reményed nem lehet, hogy ez meg fog változni, amit most problémának lát, az tíz év múlva is ugyanúgy probléma lesz.

Az #1 gondolatmenetével egyetértek, állj elé, hogy te gyereket akarsz, és adjon egy fix választ, vagy legalább valami hajlandóságot abba az irányba még MOST, hogy te is el tudd dönteni a hogyan továbbot.

Annyira nem megváltoztatható dolgok tartják vissza, nem azt hozza fel hogy nagyobb anyagi biztonság kell vagy előbb karrier vagy még utazni akar. Ezek hirtelen valóban el tudnak törpülni ha valóban megcsapja a gyermekvállal@si kedv. De ő a boldogsága elvesztését látja egy gyerekben, nyűg, nem kell még problémás. Erre bem lehwt alapozni, mert ha lesz is, tényleg érzelmileg is egyedül hagy a gyermek körüli nehézségekkel vagy még tetőzi is pár beszólással: old meg ha úgyis annyira akartad, vagy én megmomdtam h ez lesz, vagy engem ebből hagyj ki én nem akartam.

Hát kell ez neked?