Van itt olyan anyuka akit pszichésen eléggé megviselt a gyerekvállalás?

Szerintem valamennyire mindenki èrez/èrzett ìgy. A gyakorisàgtòl függ, kell-e szakember (az első ezt ajànlotta)

Sokszor èrzel ìgy? Mennyi idős a gyerek? Van segìtsèged?

29 èvesen szültem, most 1,5 èves a lànyom. Akkor szokott előjönni az elmenekülnèk èrzès, amikor kialvatlan vagyok, nincs segìtsègem.

Privàtban is ìrhatsz nyugodtan.

Valamennyire mindenki érzett már így.

"Volt esetleg olyan gondolatotok hogy elmenekülnétek legszívesebben és apánál hagynátok mert vele még mindig jobban érzi magát?"

Igen, igen és igen. Nekem egy gyerekem van, az apával elváltunk. Ő tipikusan az a hétvégi apuka, akinél a gyerek jobban szeret lenni, mert megenged neki mindent. Minden az én nyakamba szakadt, ha beteg, nekem kell ápolnom, kiállnom a munkából, hallgatni a beszólásokat emiatt. Nekem kell vele tanulnom, nekem kell rá főznöm, mosnom, takarítanom, nekem kell intézni az ügyeit, és ígyse vagyok jó, apuka meg ad egy 10 ezrest a gyereknek, elviszi Görögországba nyaralni, és ő a király, mert én csak a kisvárdi strandra tudom őt elvinni a saját fizetésemből meg abból a pénznek nem nevezhető összegből, amit apuka fizet gyerektartás címén.

"Éreztetek úgy hogy nem tudtok megküzdeni a gyerekkel járó nehézségekkel ?"

Szintén igen és igen.

"Hogy nem fogjátok tudni felnevelni normálisan mert fogalmazok sincs hogyan kellene jól csinálni mindent?"

Nem érzem, hanem tudom. Nagyon sok mindent elszúrtam gyereknevelésben, amit már nem lehet kijavítani...