Anyukák, akiknek 2-2,5 éves az első gyerkőce és nincs még testvér, de terveztek, mikor éreznétek aktuàlisnak a kérdèst? Mik a legnagyobb félelmeitek ezügyben?

Saját gyerekem nincs, csak bébiszitterkedem, de azokból amit eddig tapasztaltam, nem lesz egyszerű. Bármit csináltok, a nagyobb feltékeny lesz, azt akarja majd hogy csak vele foglalkozz, hiszen eddig is így volt. De persze nem tévesztheted szem elől egy pillanatra sem a kicsit. Az egyik családnál ahol esténként dolgoztam pont 3 év volt a gyerekek között. 13 hónapos volt a kicsi. A fürdetés volt a kritikus pont, ott a nagyot leültettem a mese elé, amíg a kicsit fürdettem. Amíg a kicsit altattam ugyanez. (Tök jól kitalálták ott a szülők, a nagy bébirádión szólt nekem ha valami gondja/baja volt, az pedig fülhallgatóval volt a fülemhez kötve.) Szülők is így csinálták, nekem is teljesen bevált. Szerintem ott jön el alapvetően a kritikus pont amikor megtanul járni a pici, kihívás a köbön játszani a naggyal közben a pici minden lépését figyelni.

De szerintem nagyon megéri. Sokkal önállóbak és türelmesebbek tapasztalatom szerint azok a gyerekek akiknek testvérük van. És ha nagyobbak lesznek is könnyebb velük, hiszen elszórakoztatják egymást.

A nagyok között 23 hónap volt nekem ez ideáli volt együtt nőttek fel.

A kicsinél is így lett volna, áprilisban volt 2, a tesó márciusi lett volna, de sajnos nem maradt velünk, így egyre tolódik, vagy össze sem jön😔