Vélemények a sharenting nevű jelenségről?

Szerintem nagy butaság.

Igazolva is láttam sajnos a véleményemet.

Egy bnőm meg a férje ezt csinálták.. a gyerek màr nagyobb, nem pici azóta, neki is facebook 8 évesen stb

10 èvesen betalálta egy pedo a közösségi oldalon, pedig ő magáról bem nagyon osztott meg semmit, a szülők révén jutott el hozzà..( későbbi képek alapján)

Bírósági ügy lett belőle...az ipsét lecsuktàk... de rengetegen vannak

Egyébként nem idegesít személy szerint.. nem vagyok annyit a közösségi oldalakon.

Fb-on pl nézem a heti jelentést.

Átlag napi 9 perc most, ebben marketplace és Vida Ági 1,5 h-s hisztiről szóló videója is benne van...

Most erre mit lehet mondani?

Az ilyen embereknek beteges önbizalomhiányuk van, nekik egyfajta visszacsatolás az, hogy mutogathatják a gyereküket, mint egyfajta elért "sikert" az életben, arra vágynak, hogy mindenki irigykedjen rájuk és azt lássák mások, hogy csodálatos az életük.

Eszükbe sem jut, hogy mást nem érdekel ilyen szinten a gyerekük, sőt, visszatetszést kelt ez a fokú magamutogatás. Buták ehhez.

Sógoromék sose fb-n élték az életüket, időnként megosztottak egy egy családi képet a gyerekekről. Ma már ezt sem.

Ugyanis kiderült az egyik kollégájáról, akivel addig heti szinten volt céges foci, hogy gyűjti a gyerek képeket..

A sharenting nagyon bugyután hangzik, magyarul semmi értelme, angolul meg a shart szóra asszociálok belőle ami nem túl elegáns.

Viszont magát a jelenséget ismerem és több szempontból is bajom van vele. Ott van a nyilvánvaló, hogy idegesítik vele az ismerősöket akik megdöbbentő módon nem kíváncsiak napi 20 képre a gyerekről amin ugyanolyan fejet vág.

A nagyobbik probléma hogy a pedofilokat viszont kitűnően bevonzza a gyerekfotó-dömping, főleg ha vannak közte fürdős/medencés/bilin ülős/strandolós képek is, ami sajnos megdöbbentően gyakori. Aztán ez a való életben is veszélyt jelenthet, mert ha valaki a facebookról össze tud gyűjteni mindenféle információt a gyerekről, a nevét, becenevét, szülinapját, kedvenc ételét/játékát/meséjét, nagyon könnyen elnyerhető a bizalma.

Aztán később annak is jelentősége lesz hogy ezeknek a gyerekeknek nem volt lehetőségük eldönteni hogy meg akarják-e osztani ezeket a pillanatokat. Már amikor én voltam kamasz, akkor is utáltam ha anyám a kiskori fotóimat mutogatta a rokonságnak (akkor még albumban, előhívott fényképeken), el nem tudom képzelni mit kezdenék magammal ha 12-13 évesen rájönnék hogy anyám publikus facebookján, az összes osztálytársamnak elérhetően ott az összes kiskori képem meg egy csomó "aranyos" sztori arról hogy hogy lettem szobatiszta és milyen hülyeség akartam lenni az ovis farsangon. Arról nem is beszélve hogy az a gyerek egyszer felnőtt lesz, munkát fog keresni, vállalkozni fog, neve lesz a szakmájában, és ebben kitörölhetetlenül végig fogja követni az ami 30 évvel korábban az anyja szerint cuki volt.

Szóval baromi problémás dolog és legjobbnak azt tartom ha egyáltalán nem kerül ki nyilvános platformra fotó a gyerekről amíg maga úgy nem dönt hogy posztolni akarja.