Fiús anyukák, akik mindig vàgytatok kislányra, hogyan éltètek meg hogy végül nem lett?

Sziasztok. Először is köszönöm ha válaszoltok, kérlek ne ítéljetek el a kérdésemért. Abszolút nem gondolom, hogy egyik vagy másik nemű gyermek jobb lenne, sőt! De kiváncsi vagyok ilyen élethelyzetet megélt édesanyák érzéseire, tapasztalataira.

Nekem ugyan még csak 1 kisfiam van, és nem rudom mikor lesz testvére, de valahogy mind a ketten úgy érezzük a férjemmel hogy a következő is kisfiú lesz majd. Pedig már elsőre is valahigy inkább lányt képzeltünk magunknak.

És mivel már 33 éves vagyok és 1-1,5 éven belül tervezzük a tesót így 3.baba biztos nem lesz.

Egyébként bevallom most már abszolút mindegynek érzem, hogy milyen nemű baba jön majd, mert sokkal jobban megszerettem a fiús anyuka szerepet mint valaha is reméltem. Olyannyira imádom a dràga kisfiamat hogy cseppet sem bánnám ha a következő is fiú lenne. De néha mégis bevillan 1-1 érzés vagy gondolat, hogy:

“hm..de kár lesz ha nem lesz lányom..”

Olyankor irigykedve nézem a barátnőim, ismerőseim kislànyait és vàgyom arra higy én is átélhessem azt. Van egy húgom, mindig arra gondolok hogy majd legfeljebb az ô kislányával sokat foglalkozom-ha lesz neki-. De nyilván az nem olyan.

Kiváncsi vagyok ti mit írtok majd nekem erről. Szomorúak voltatok vagy könnyen továbbléptetek?

Köszönöm előre is❤️