Már szült nők anyukák ti így utólag belegondolva miket igértetnétek meg a párotokkal?

Most belegondoltam de semmit. Amugy sem hiszek az ígéreteknek.

Első gyerekkel egyebkent biztos lett volna ilyen,de a másodiknál már "beérett" az apaságra így nem tudnék.

Mert te mit?

Először is leszögezem, hogy nem panaszkodhatok, mert így is nagyon ki vagyok segítve; a férjem jól bánik a gyerekel, lesi minden kívánságom, stb. Az egyetlen, ami nem tetszett, hogy az apasági szabit nem arra használta, hogy többet legyen a gyerekkel, meg velem, hanem mint egy "szokásos" szabadságot, szellemi és fizikai feltöltődéssel töltötte. Ettől persze segített, etetésnél fürdetésnél végig ott volt, naponta többször benézett a babaszobába is, vigyázott a gyerekre, amíg a fürdőben voltam, de sosem töltött mondjuk több órát egyhuzamban a gyerekkel vagy hármasban.

Most hogy újra dolgozik, ugyanennyit segít - ami amúgy tök jó, de azt is mutatja, hogy az apasági szabadságát nem az apaságra használta el, aminek annyira nem örülök. Talán ezt megígértetném vele, hogy azt a két hetet kihasználja és többet foglalkozik velünk.

Nem értem a kérdést.

Miért vagy mit kellett volna megígérnie?!

Hogy segít? Ezt nem ígérni kell, hisz nem a hazvezető nője, bebiszittere vagyok.

Hogy szeret? Ezt megint csak nem ígernie kell, hanem kimutatni.

Hogy a gyereknevelesben részt vesz? Ez megintcsak olyan, hogy magától értetődő, hisz nem csak magamnak szültem a gyereket...

Vagy nem értem mit kellett volna ígérni...