Hogyan tudnám elfogadni, hogy az életem már soha nem lesz olyan, mint gyerek előtt?

Már elmúlt fél éves a kislányunk, pár hónap és eléri az 1 éves kort. Első baba, viszont engem váratlanul ért, mikor megláttam a terhességi tesztet anno, mivel úgy éreztem nekem úgyis nehéz lesz teherbe esnem. Ráadásul akkor még házasok sem voltunk és együtt sem laktunk a párommal. Ő mindig is szeretett volna családot meg tervezte az esküvőt is csak a baba miatt hirtelen történt minden. Már jobb a helyzet, mert megszoktam hogy hozzájuk költöztem hogy itt neveljük a gyermekünket, de sokszor még mindig hiányzik a nyugis életünk. Régebben többet jártunk ide oda, hozzánk haza, de ez a vírusos időszak ugye most akadályoz. A másik hogy sokan mondják ahogy egyre nagyobb lesz könnyebb lesz vele de úgy érzem alig tudok mostanában megcsinálni mellette bármit is. Van segitségem az igaz de legtöbbször egyedül vagyok vele. Régen sokkal több idő jutott magamra is, szerettem csinosan öltözködni fodrászhoz, kozmetikushoz eljárni de amióta megszületett a kislányunk nagyon elhanyagoltam magamat és alig tudok kimozdulni otthonról. Sokszor látok más anyukákat és azon csodálkozok hogyan tudnak ilyen csinosan kinézni és lehet van 2-3 gyerekük is. (szép haj, smink, mennek ide oda ugyanúgy mint azelőtt ) Hogyan tudnak ilyen boldogok lenni? Úgy szeretnék kicsit néha kimozdulni, magammal is törődni, kicsit megpihenni, feltöltődni. Engem nagyon kimerít a gyereknevelés sajnos.