Az első gyermeked születésekor milyen ingatlanban éltetek?

31!

Bár jómagam nem kommenteltem, csak szavaztam, de miért baj az, ha valaki meg akarja veregetni a saját vállát? :D

Évek kőkemény munkájával sikerül egy házat venni, ez igenis nagy teljesítmény. És ahogy látom a legtöbben azért tettek kiegészítést is a válaszukhoz, nem csak annyit, hogy saját házuk volt

33!

Szóval aki egy jól fizető szakmát választott, az ne büszkélkedjen a sikerével, nehogy megsértődjenek azok akik nem voltak ilyen sikeresek?

Engem például egyáltalán nem érdekelt hogy ki mit kommentelt, vagy hogy az mennyire volt összefüggésben a szavazással.

Persze aki mindenben a hibát keresi úgy könnyű találni...

Már miért ne lehetne sikeres az, akinek anyagilag kevésbé elismert a munkája? Itt van a kutya elásva, az értékítéletben... Pedig sokszor a pályaválasztás még csak nem is önálló döntés.

És nem megsértődésről van szó, hanem "rosszul esésről", még akkor is, ha azért a legtöbben tudják, hogy a kérkedés a kérkedőről szól. Pl. hogy valakinek ez kell az önértékeléséhez, mert az belülről neki nem jön vagy mindenben a versenyt látja és valamiféle teljesítménykényszere van és ezért érzi szükségesnek papagájként elismételni a választható opciót.

36!

Ugyanez igaz azokra is akik belekötöttek abba, hogy miért van leírva kommentben az amire szavazni is lehet.

Zavarja őket hogy azzal kell szembesülniük hogy másoknak jobb sorsuk van.

De most a kedvedért újra elolvastam a válaszokat, és azt látom hogy a 80% kiegészítette az alap opciót.

Albérletbe. Aztán exemmel lett közös ház. Elváltunk, ő maradt az ingatlanban, én mentem albérletbe 2 gyerekkel és ide született a harmadik gyermekem is az új párommal.

Gondolkodtunk, hogy eladjuk a közös házat, de nem érné meg, úgy felmentek az ingatlanárak, hogy ha feleznénk, egy önerőre sem jönne ki belőle mindkettőnknek. Megbeszéltük, hogy mentsvár marad. Jóban maradtunk, szóval ha bármi történik, oda tudnánk költözni ideiglenesen, párommal is jóban van.