Tényleg olyan sok házasság megy tönkre a baba születése utáni első 1-2 évben?

Most 4 hónapos a lányunk, és tényleg nem egyszerű egy babával, de azért az fel sem merült, hogy emiatt Menjen tönkre a kapcsolatunk. Persze vannak napok, mikor az ember feszültebb, több a nézeteltérés, de mellette meg nagyon össze is tudja kovácsolni az embert a másikkal egy baba. Ha egy kapcsolat alapból rossz, akkor azt egy gyerek nem fogja megmenteni, sőt... Csak erre sokan már csak utólag jönnek rá.

Azt látom, hogy ahol a gyerek érkezés előtt minden meg lett beszélve -háztartási munka megosztasa, gyerekneveles kérdései, anyagi dolgok, család - ott nem ment tönkre a házasság. Ahol véletlenül becsuszott gyerek érkezett, eleve ellentétek voltak a házimunka megosztasa terén és anyuka munkanélküliként szült, ott már az első hónapokban vita volt, és rövid időn belül váltak

Saját tapasztalatom az, hogy sajnos így van. Nagyon oda kell figyelni. A mi házasságunk tényleg igazán, nagyon nagyon jó volt, szerettük, tiszteltük, segítettük egymást, igazi társak voltunk mindenben. Nem azt mondom, hogy soha nem veszekedtünk, de ha igen, egy óra múlva már minden rendben volt, tudtunk bocsánatot kérni egymástól és túllépni a nézeteltéréseken. Aztán a kisebbik gyerek (a nagy egy előző kapcsolatomból született, ovis kora óta neveljük a férjemmel közösen) másfél éves kora körül robbant a bomba. Először a férjem jelezte, hogy szerintem valami baj van, mintha el lennénk távolodva egymástól, alig beszélgetünk, nincs közös időtöltés, semmi. Közben állandóan kialvatlanok voltunk, mert a gyerek éppen olyan szakaszában volt, hogy óránként ébredt este, csak úgy, a jó ég tudja, miért. Egyik ilyen éjszakánkon a férjemmel úgy összevesztünk, hogy egy hétig nem szóltunk egymáshoz, és amikor igen, abban sem volt sok köszönet, mert akkor meg aztán olyan dolgok hangzottak el, amiknek nagyon nem kellett volna, a válás is szóba került. Ez fél éve volt, azóta se állt helyre a dolog köztünk. Amúgy jóban vagyunk, külső szemlélő meg nem mondaná, hogy valami nem stimmel, jól elvagyunk együtt, figyelünk is arra, hogy csak egymással is töltsünk időt, beszélgetünk, néha napján eljárunk itthonról, ha tudunk, nincs veszekedés, nem akarunk már válni, meg semmi ilyesmi, de fogalmam sincs, hogy mikor lesz meg köztünk újra az a harmónia, ami régen volt, már ha meglesz egyszer egyáltalán.

Én egy ilyen családot sem ismerek.

Szerintem gyereket csinálni csak akkor kéne, ha 100% biztos, hogy a következő 18 (de legalább 15-16) évben együtt maradtok. Ha már csak egy apró kis elmérgesedésre hajlamos nézeteltérés van, ne szüljél. Az egyik legnagyobb önzőség a szülők részéről, amikor már van gyerekük és elválnak, így a gyereknek esélye sincs rá, hogy egy teljes, normális családban éljen, mivel sajnos a szüleit nem ő választja.

Azért ha már tiz eve egyutt vagytok ismeritek egymást annyira hogy ez e okozzon gondot.

Kerdes, hogy tudtok-e csapatkent mukodni, es kozos megoldasokat talalni, amit mindketten el tudtok fogadni.

Én akit ismerek, olyan kapcsolat ment csak tönkre, amilyen alig kezdődött el, túl korán jött a baba, volt ahol pár hónap után. Nálunk volt mélypont de túljutottunk rajta. A fiunknak 19 hós korig fájt a hasa, de még csak most lett teljes az étkezési tiltólista (tej, szója, tojás, marha, citrusfélék, olajos magvak, paradicsom) úgyhogy nagyon nehéz volt az első 2 év. A férjem türelmetlen is, szóval ahogy nőtt a gyerek akarata, úgy köztünk a feszültség is. Túléltük.

Igen, nagyon megváltoztatja a kapcsolatot, és nagyon észnél kell lenni, hogy ne legyen baj. Mi is 10 éve vagyunk együtt, 2 éve házasságban. 30-asok vagyunk egyébként. Nagyon jó a kapcsolatunk, az első perctől kezdve, soha nem voltak hullámvölgyeink. Imádjuk egymást, és el sem tudnám képzelni a férjem nélkül az életem. DE iszonyatosan nehéz volt az első időszak a babával. Fáradtak voltunk, idegesek, feszültek. Sokat vitatkoztunk, általában azért, mert én extra érzékeny és ingerült voltam. Egymással nem volt időnk foglalkozni. Sokszor mondtuk egymásnak, hogy nem gondoltuk volna soha, hogy ilyen csúnyán is tudunk egymással beszélni. Most 1 éves a gyerek, és azt hiszem, most kezd helyre állni a rend. Szerintem csak nagyon stabil kapcsolatba érdemes szülni.