Más családokban is ennyire tehernek van beállítva a gyerek?

Ez szerintem is mártírkodás. Ahogy ti gyerekeztek, és láthatóan a pozitív oldalát fogjátok meg, nem panaszkodtok, ilyesmi, a rokonokat, ismerősöket valamiért zavarja, hogy ti nem kínlódtok annyit, és oda akarják dörgölni, hogy nekik bezzeg mennyivel rosszabb. Valamiért sokakban az van, hogy ha ők nagyon szenvednek, nagyon áldozatot hoznak, akkor "jobb" szülők. Ami nettó hülyeség.

Ez kb. olyan, mint mikor a háziorvosi rendelőben az idősek egymásra licitálnak, hogy ki szed több gyógyszert, kinek fáj jobban a háta.

Az első gyereknél minden csudiszép volt és élveztem minden percét.

Megszületett a kistesó, lassan 1 éve nem aludtam át egy éjszakát sem. Az elején még imádtam, hogy négyen vagyunk és sok mindent csináltunk együtt. Viszont közel egy év és megvisel a 3-4 óra alvás. Sokszor van az, hogy nem vágyom semmire és senkire csak arra, hogy nyugiban pihenhessek. Természetesen nem ez a sztenderd, de előfordul, hogy nem tudok erőt venni magamon és nyűg a két gyerek (és mindenki és minden).

A környezetemben is inkább azt látom, hogy hullámzó. Van, hogy hetekig pörgök és mindent csinálunk a gyerekekkel, aztán jön egy pár nap, amikor magányra vágyom.

Szerintem meg az is álszenteskedés, mikor valaki azt állítja, hogy 3-4 gyerekkel tényleg csak a happy van.Ahány nagycsaládos ismerősöm van ők mind megküzdik a napokat és nem arról beszélek, hogy szenvednek meg minden car nekik de azért ott is vannak napok mikor örülnek ha minden gyerek alszik és csak csöndbe lesnek ki a fejükből.Az meg hogy 3-4 gyerek érzelmi kielégítése nem szívja le az energiát max arra igaz(és szerintem még arra sem) akinek legalább 1-2 már intézményben van ő maga pedig háztartásbeliként éli a mindennapjait.Így akad szabadideje is.HA viszont dolgozik is, akkor azért mesélhet bárki bármit az húzós.

Attól még hogy valaki azt mondja, hogy nem volt mindig könnyű.Volt időszak ami nehéz volt vagy váratlanul olyan költségek is voltak, amik anyagilag megviselték a családot az ne legyen már bűn.Miért kellene utólag csak a csodálatos volt minden és minden frankó volt meg egy rózsaszín álom felinget tolni?? Minden család életében vannak ilyen olyan nehézségek.Csak annál nincsenek aki hazudik.

Utolsó, szerintem nagy különbség van aközött amit írsz, és aközött amit a kérdező ír a szüleiről, meg amit én is írtam a 9-es valaszomban.

A folyton panaszkodos, az egész családjában csak a terhet látó ember nem ugyanaz, mint aki alapvetően jól érzi magát a családjával, de természetszerűleg elfarad néha vagy nehézséget sodor az élet (betegség, allastalansag stb) ami hosszabb küzdelemhez vezet.

15

Nagyszülők szempontjából mindegy, nekik már nincs min túllendülni.Felnevelték a gyerekeiket és megtehetik, hogy nem hazudják azt hogy mindig minden könnyű.

Kérdés szempontjából max az nem mindegy, hogy a kérdező úgy is nőtt e fel, hogy csak azt hallgatta mennyire nehéz és sokba kerülős ő.Ha nem akkor valószínűleg annyira nem volt car a gyerekkora, megkapta azt a fajta szeretetteli gyerekkort ami normális felnőtté váláshoz a legjobb.

Nálunk is mondták anyuék,mikor egyikünk másikunk gyereke ezt vagy azt csinálta, hogy mikor mi ennyi idősek voltunk ez meg az volt nehéz volt vagy épp nem volt olyan nehéz, hogy ők hogy élték meg.Nem szemrehányásból, nem azért hogy rosszul érezzük magunkat vagy hogy azt érezzük teher voltunk nekik, hanem mert mi meg olyan gyerekek voltunk.Nem mondhatta anyu azt, hogy mennyire szerette hogy 3 éves korunkig moshatta a mosós pelust alólunk, csak azért mert nekünk az jobban esett volna, mikor azt kérdeztük mennyi idős korunktól lettünk szobatiszták, meg ilyenek..Persze, mondtak,mond anyu vicces dolgokat is, amin nevetünk jókat, meg olyat is ami szeretetről árulkodik.Valahol nálunk egálban van minden.

Viszont ha ennyire csak a negatívat kapja valaki a családtól, ha jó amúgy a kapcsolat miért nem lehet megkérdezni, hogy hú...ti ennyire boldogtalanok voltatok akkortájt? Ennyire nem szerettétek velünk az életet?

Azt tudom max elképzelni, hogy a gyereknevelés közben a szülők kapcsolata ment gallyra és attól lett még negatívabb a régi emlék a gyerekről, mert egészséges családnál,sok pozitív dolog mellé mindig jut negatív is.De nem csak a rosszra emlékeznek.

Nekem 3 nagyobb gyerekem van ,amíg kicsik voltak addig könnyebb volt persze .

Most hogy már középiskolás a 2 nagyobb a kicsi meg 4.osztályos így már nem egyszerű,mert mindig mindenre nekem kell figyelnem,senki ne maradjon le az online óráról,kész legyenek házik.stb amíg rendes oktatás bolt addig ara figyelni a nagyok időben elinduljanak itthonról hogy suliba be érjenek lányomat elvittem suliba ,

Aki jól akarja csinálni az bizony elfáradt és néha panaszkodik is .

Mert iskoláskortol már nem feltétlen happy minden,sok logisztika hogy szülök értekezleten is ott légy ,ha van valami iskolai müsor azon is ott légy .