Hogyan bízhatnánk magukat az ügyeletes szülészorvosra és szülésznőre?

#8 mert szerinted egy orvos mégis mit csinál ott, amikor minden normálisan zajlik? Azon felül persze, hogy gyakran teljesen feleslegesen beleszól a folyamatba (oxi, burokrepesztés, stb). Te kinyomod a gyereket, ő meg megnézi, hogy te rendben maradtál-e, "kártalanít" és ennyi. Ha császárról beszélünk, akkor 10 perc alatt felvág és kikapja a gyereket majd összevarr, kb mint egy vakbélműtétnél, és ott se választasz orvost a folyamatra.

Oké, én elfogadom, hogy sokaknak komplex a kórtörténete, amikor indokolt ismerni az előzményeket a megfelelő ellátás érdekében, de nem ez az általános. Az meg, hogy ez mennyire bizalmi folyamat... Hát ezért kell ott lennie egy kísérőnek, aki közel áll hozzád és fogja a kezed. Nem az orvos és nem a szülésznő van erre, hanem vidd be a férjed/anyukád/barátnőd, akit éppen szeretnél, ő támogat a vajúdás X órája alatt, pátyolgatja a lelked, az orvos meg szülésznő meg addig is végezheti nyugodtan a munkáját.

Amúgy nem értek egyet az orvosválasztás tiltásával, de az sem fair, hogy elvárjuk az orvosoktól, hogy 20 óra ügyelet után még hajnalban ugorjon levezetni egy szülést, ahol kb annyit kell csinálnia, mint nálam (tényleg, kb 5 perc volt az egész, amíg foglalkozott velem), vagy hogy ott van egy elhúzódó vajúdásnál végig a 30 órában, aztán kezdje az ügyeletét rögtön két óra múlva, és akkor meg ő, mint ügyeletes orvos kapja a szidást, hogy nemtörődöm és ingerült és ezért potenciálisan más kismamák, akik nála szülnek az ügyeleti ideje alatt, részesülnek rosszabb ellátásban. És ezért is az orvost hibáztatják, nem a rendszert. Szégyen, ahogy ma az egészségügy kinéz, de nem hiszem, hogy tényleg a szüléseket levezető orvos személye a prioritás. Főleg, hogy fogadott orvossal hogy-hogy nem statisztikailag sokkal magasabb a császármetszések és indított szülések aránya, szóval még csak azt se lehet mondani, hogy annyival jobban járnak ezzel általában a szülő nők.

Szerintem kár ezen vitázni itt, úgysem mi döntünk. Akinek szép szülésélménye lett ügyeletes orvosnál, esetleg "könnyű szülése" is volt, az el nem tudja képzelni, hogy valaki miért ellenkezik ennyire ez ellen, hiszen a gyerek így is, úgy is megszületik.

Én a magam részéről annyi rémtörténetet hallottam első kézből már az első terhességem előtt is, hogy köszöntem szépen, inkább kifizettem a magánkórház díját, nem akartam kockáztatni.

(ja, és szerintem igenis bizalmi dolog, hogy kit engedek oda magunkhoz azokban az órákban, amikor a legkiszolgáltatottabb vagyok és a kisbabám élete is a tét)

Az első gyereknél nem volt orvosom. Maga a pokol volt. Előtte már 5 nappal befektettek hypertóniával. Egy uh-m nem colt 5 nap alatt és egy vizsgálat sem. Amikor az 5.napon szóltam, hogy nem mozog a baba a nővér felrakta a CTG-t és úgy megrángatta a hasamat, hogy majdnem felpofoztam. Azt mondta nincs itt semmi baj. Hála égnek a gyerekem kiakart jönni még aznap. A köldökzsinór a nyakára volt 2x tekeredve. De semmi baj igaza volt. A szülést is hagyjuk. Embertelen volt.

A második 8 év után jött össze, akkor léptem túl ezen az első szülésen. Na itt már fogadtam orvost de nem itt vidéken, hanem a Sote-n. Havi 1x mentem. Inkább utaztam 1,5 órát. A szülés is teljesen más volt. Itt is voltak flegma emberek de amikor kellett normálisak voltak. A doki is. Ott volt végig. Hajnaltól délig vasárnap. Nem sajnáltam a pénzt ez bele volt kalkulálva. Sajnos ha ember módjára akarsz szülni fizetned kell. Aki ügyeletben szül annak szerencséje van ha jó fejek.

A más

15-ös, pedig de, mi döntünk errôl, nekünk kell dönteni róla, nem pedig egy rakás férfinak a parlamentben.

Ehhez pedig hallatni kell a hangunkat, vitázni, felvállalni a véleményt. Különben semmibe vesznek, szokás szerint. Miért kellene bármit elfogadni, lenyelni? Nem!

És ha mégis semmibe vennék a szülô nôk véleményét, jövôre kifejezheted a véleményed az x-szel...

Ne gondold, hogy nem lesz itt még abortusztilalom is...

4-es!

Semmikor sem fogják meglépni.