Szerintetek egyenértékű ha apa válás után hozza-viszi a gyereket suliba azzal, ha elvinné hétvégén?
Úgy értem, hogy minden reggel elviszi és minden nap elhozza kocsival a kis elsőst. Így napi 2x5 percet töltenek együtt a kocsiban, ezen kívül semmit.
Egyáltalán nem apuka szidása a cél. Normális a viszony.
Papíron minden második hétvégén nála a gyerek, a gyakorlatban egy hétvégét sem töltött ott egy éve, pedig egy percre lakunk egymástól.
Ha ez szóba jön, az a válasz, hogy hisz többet van a gyerekkel mint más apák, akik 2 hetente látják. Ez így, ebben a formában igaz, hogy napi kétszer találkozik a gyerekkel, neki mondja el először mi volt a suliban, így azt is értem, hogy nem érzi azt, hogy hiányozna neki a gyerek, nincs idő, hogy kialakuljon egy hiányérzet.
Nem tudom jó e ez így.
Nincsenek új élmények együtt, mindig csak ülnek pár percet a kocsiban, félek, hogy eltávolodnak majd idővel.
Bevallom, egy adag önzés is van bennem ezzel kapcsolatban.
Olyan jó lenne ha néha elvinné, lenne egy kis énidőm vagy valami.
Ritkán kb havi egyszer elviszi valamelyik hétvégi napon, de max 2 órára, ez pont arra elég, hogy normálisan kitakarítsak vagy ilyesmi.
Szerintetek rendben van ez így, változtatni kellene, vagy én lihegem túl?
1!
Érvelhet amivel akar, a kapcsolattartás jog és nem kötelesség. Ha nem akarja, apuka nem viszi ezentúl iskolába se.
Nem!
Nem egyenértékű!
Ez azzal egyenértékű, mintha minden este telefonon beszélnének, hogy elmondja, mi történt vele aznap.
Ezen felül a heti egy nap, vagy kéthetente egy hétvége, plusz a szünetek fele jár az apának! (És még ez is nagyon kevés ahhoz képest, hogy valóban részese legyen a gyereke életének.)
Ha jól értem, itt az anya nem akadályozza a kapcsolattartást. Nagy szamár a férfi (vagy inkább undorító alak), ha nem akar többet lenni a gyerekével.
Ha mindig csak autóban pár percet vannak együtt, soha semmi közös élményük nem lesz. Egy jó társasozás, kirándulás, játszóterezés, focizás, bármi, amire később a gyerek visszaemlékezhet.
Az is abszolút szempont, hogy Neked nincs időd. És a kapcsolat szempontjából sem egyenértékű.
Butaság, hogy ez csak jog, az ő gyereke is 😞 Persze az jó, hogy legalább annyit látja, amennyit, de próbáld meg megbeszélni vele, hogy egy közös program azért nem ugyanaz, akár csak pár óra, mozi, bármi.
Nekem sem ugyanaz, ha nagybevásárolunk a párommal, mi mintha filmet nézünk vagy beülünk vhová fagyizni. Más érzés egy nem "mindennapi rutin" találkozás.
Gyerek első hónapokban hiányolta nagyon, de mostanra megszokta ezt a felállást. Néha felhozza, hogy átmehet e hozzá, ilyenkor van az, hogy megbeszélik hétvégén is találkoznak, ekkor szokta elvinni pár órára szombat délután.
Imádják egymást, a kicsi apás nagyon. Mikor együtt vannak megy a nevetgélés, bolondozás, puszilkodás folyamatosan.
Nem az a baj, hogy nem szereti a volt férjem, vagy ilyesmi. Szerintem az lesz, amit fent írtam, hogy nem alakul így ki hiányérzet.
Többször felhoztam már ezt, ált megsértődés a vége részéről.
Nem érti mi bajom mikor szerinte ilyen sokat foglalkozik a gyerekkel.
Ezért is tettem fel a kérdést, hogy én látom e rosszul?
"Gyerek első hónapokban hiányolta nagyon, de mostanra megszokta ezt a felállást. Néha felhozza, hogy átmehet e hozzá, ilyenkor van az, hogy megbeszélik hétvégén is találkoznak, ekkor szokta elvinni pár órára szombat délután."
Tehát a gyereknek megfelelő így. Apukának szinten. Neked nem. A válaszolok többségének szintén nem. Az apuka és a ygerek a mérvado. Kettejük közül is az apuka az, aki dönthet úgy, hogy több időt tölt együtt a gyerekkel és még is teszi, amikor a gyerek azt igényli. Nem értem mi a probléma.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!