Miért gondoljátok, hogy a még meg nem született gyermek (embrió/magzat) nem egyenértékű egy már "élő" emberrel?
Ahogy a kérdésből is látszik, azoknak a véleményére vagyok kívácsi, akik ezen a véleményen vannak. Szóval: akinek nem inge, ne vegye magára! Nem valami vita-topikot szeretnék létrehozni, csak szimplán kíváncsi vagyok azoknak az álláspontjára akik így vélekednek.
Ebből adódóan semmilyen lenéző, vagy ócsároló szándék nincs bennem, lehet, hogy a kérdésből kicsit így jött le, de tényleg csak az érdekel: miért?
Ha nem gond, kíváncsi lennék arra is, férfi vagy nő írta e a választ.
A kérdésnek és a felvetésnek sincs értelme. Hogy lennének már egyenlőek. Aki meg egy szinten tartja magát egy pár centis, tudat, gondolatok és érzelmek nélküli képződménnyel, nos, az agyilag ott is van.
31N
Mert egyértelműen nem az. És nem csak azért nem, mert én nem tekintem annak, hanem mert a biológia is pontosan ezt mondja ki és bizonyítja. Elég kicsit elővenni a józan paraszti eszünket és máris megvan a kérdésre a válasz: hogy lenne már egy nehány mm-es, fejletlen, tudat nélküli kis embrió egyenértékű egy már megszületett emberrel, aki képes anyamehen kívül is magától lélegezni (ami nélkül nincs élet), képes fájdalmat érezni, van tudata és életben tud maradni? Aki nem függ 100%-ban egy másik embertől és akinek nincs szüksége ennek a bizonyos személynek a testére, hogy képes legyen fejlődni? Egy embriónak nincsenek kifejlődve a szervei, képtelen lenne a nő méhén kívül életben maradni. Aki tényleg teljesen komolyan úgy gondolja, hogy e kettő egyenértékű és egyenlőség jelet tesz közéjük, nos annak a legnagyobb jóindulattal sincs rendben valami a fejében.
29N
Nekem nemcsak biológiailag különböző, hanem lelkileg is.
Számomra a korai terhesség és a magzat egy lehetőség. Ha mindketten gyereket szeretnénk és megvan hozzá a kellő hátterünk, hogy az a gyereknek is jó legyen, akkor örömmel elfogadjuk, boldogan kihordom és megszülöm, hogy gyerek legyen belőle. A késői terhesség és a kisbaba már egy kész tény, a magzat nem.
Természetesen védekezünk, ha nem akarunk gyereket, de fontosnak tartom, hogy ezt a lehetőséget vissza lehessen utasítani, ha valakinek erre van szüksége. Persze, szomorú lennék, ha meg kellene szakítani a terhességemet, de mégsem gyászolnám úgy meg, mint a már megszületett gyerekemet.
Az első trimeszterben bármi történhet, akkor is, ha vágyunk a gyerekre. Tehát addig különben sem kezelem úgy, mint a már megszületett gyerekeimet, mert nem lehetek biztos benne, hogy életben marad-e, hogy egészséges-e, nem ismerem, nem köt hozzá rengeteg közös emlék. A harmadik trimeszterben ezt már nem mondanám, hiszen addigra vannak apró közös élmények.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!