Hàny közeli baràtja van a gyerekednek ès hàny èves?

Nem írtál korhatárt, így nem tudom érdekel e a 17 éves gyerek baráti kapcsolata is.... Nagy a barati tarsasag, tobb mint 50 fos, akik rendszeresen osszejarnak -nyilvan most a virus idejen nem- ezek kozul minimum a felével valamilyen módon napi kapcsolatban van. 2 olyan lány van, akivel "pizsi parti" is van idonkent; hol egyikuknel, hol masikuknal alszanak.

Kisgyerekként is általában 2 közeli barátja volt.

Azt kifelejtettem, hogy egyik sem kifejezetten közeli és nem túl bizalmas a viszony, meg sok a veszekedés is, nem nagyon tudom megállapítani, mennyire szeretik egymást, az egyikkel pl nem is beszélget, csak szaladgálnak és kergetik egymást, a másikkal csak dumál, szinte nem is játszik(ott sok a veszekedés), harmadikkal csak szerepjátékoznak(semmi veszekedés), negyediket kiskutyaként követi és alig szólal meg, ötödik még baba, csak 3 éves, nem beszél, tanítgatja vagy épp kiakad tőle, az ovis barátjával meg kiállnak egymásért és együtt "felfedezők", arra nincs rálátásom. Bizalmas legjobb barátja nincs, ezek ilyen pillanatnyi dolgok, ritkán hiányolja őket(mondjuk jó sűrűn futunk össze), és mindig azt szereti, akivel épp van. Van, akinek én se bírom az anyukáját, de a gyerekem barátságai az önállótlansága miatt(ovis) rajtam múlnak, én meg önzésből nem fogom ellehetetleníteni, ugyanis ezek a barátok erősítik az önbizalmát, problémakezelését, megoldását, társas viselkedés és érzelmi érését meg kb mindent, ami oviban nem megy, mert a csoportjában nincs olyan, akivel folyton együtt lógna, ott csak ide oda csapódik. Illetve van ott egy szerelme, de úgy megfojtotta szegény srácot, hogy már nem bírják érte.. Szóval szerintem fontos dolog a gyerek érzelmi, társasági igényeit kielégíteni, barátsághoz "szoktatni" abból is tanul, mert egész más helyzeteket tanul meg így kezelni, mint tömegben az oviban.

Nálam senkit sem érdekelt ez, jó zárkózott, furcsa, önző gyerek voltam és 12 évesen lett először barátom, előtte folyton csak csapódtam ide oda, biztonság sehol.. senki nem kedvelt és szenvedtem ettől, de 20 éve senkit sem érdekelt, hogy nincsenek a gyereknek barátai, azt hitték az én hibám, én meg nem értettem hogy lehetnek másoknak gyerekkoruk óta barátaik, mi még a szomszéd gyerekkel sem beszélhettünk.

Na mindegy, szerintem ez egy fontos dolog.

12 éves lány, nagyon ragaszkodó típus, az oviban volt 4 évig egy öribarija, most meg 6 éve egy osztálytársa. A többiekkel laza haveri viszonyban van csak.

9 éves lány, bandában érzi jól magát, félévente más áll hozzá éppen közelebb, lehet lány is, fiú is, a lényeg, hogy éppen ugyanaz érdekelje őket.

Mindketten járnak át, és hívják hozzánk a barátaikat. Aludtak is már egymásnál.

7 éves fiú. Nehezen oldódott az oviban. Nagycsoportra lett 1 kedvenc barátja a csoportból, aki most az osztálytársa is, de alapvetően egy kb 6 fős bandában van napközben. Szülinapi zsúrra hívtunk már meg barátokat, de nála még nem alakult ki olyan szoros kapcsolat, hogy rendszeresen átjárjon valaki.

Plusz van egy korukbeli unokatesójuk, őt mindhárman imádják, havi rendszereséggel találkoznak, nagymamánál együtt nyaralnak, ilyesmik.

4.5 éves lányom van. Panelban lakunk, sok ismerős van a játszótéren. De nem járunk össze senkivel.

Mivel autisztikus a kislányom, nem barátkozik az oviban. De a játszótéren szívesen játszik egy nagyobb lánnyal, ha összetalálkoznak. Ő 12 éves.

Rajta kívül nincs barátja.