Van itt olyan, akik eredetileg több gyereket terveztek, de végül az első gyerek során kiderült, hogy jobb, ha nem lesz több?
Itt nem arra gondolok, hogy nem szeretjük a lányunkat, mert imádjuk. De... Mindketten már az új generáció fiataljai vagyunk, akik kicsit önzők is, és kell a boldogságukhoz az a napi 2-3 óra közös vagy egyedüllét, amikor kikapcsolhatunk... Plusz hát nem is vagyunk annyira türelmesek sem, pl én már attól kiakadok ha menni kell valahova, teljesen rástresszelek a baba öltöztetésére, stbstb... 🤦♀️ Szóval, lehet, hogy mások tök jó anyák 4 gyereknek is, de nekem ez az egy úgy néz ki, hogy teljesen elég lenne.
Férjem volt az mindig is, aki több, akár 4 gyereket is akart, de most meg azt látom rajta (nem leszólás, mert én is ilyen vagyok!) hogy egyre többet menekül videónézésbe, játékba, látom hogy nagyon hiányzik neki. És ő nem olyan, mint az apja, aki egész nap dolgozik otthon is, bár a gyerekekkel sokat nincsen... Szóval a férjem inkább pihen itthon, játszik a lányommal, és amikor azt nem kell, mert én vagyok vele stb, akkor pedig beletemetkezik a kis dolgaiba. Még egyszer mondom, hogy ez engem nem zavar, de így azt látom, hogy mintha ő is elfáradt volna ebben az egészben, és nem biztos, hogy vállalna még többet, de ott van a nyomás a szülők felől, hogy ők hiába vannak négy testvérek, ő neki van egyedül egyelőre gyereke (és ugye lány, hát az nem elég, kell egy fiú is! 🤦♀️🤦♀️). A többieknek párkapcsolata sincs, tehát nincs a közelben több unokára lehetőség... És úgy gondolom, hogy inkább emiatt tart ki amellett, hogy legyen sok-sok gyerek...
Szóval az a helyzet, hogy lehet, hogy boldogabbak lennénk, hogyha inkább mégis csak egy maradna, mert neki MINDENT meg tudunk adni, ami csak kell: idő, szeretet, pénz. Egy dolog szól ellene, hogy egyedül lenne, a környéken nincs játszó, viszont van két rokon gyerek, de az egyik 10 éves fiú (ő nagyon szereti, babusgatja stb) meg egy 3 éves lány, vele azért közelebb vannak korban (lányom 10 hónapos), plusz van három szép nagy kert egymás mellett (mind rokon), amiben sok - sok állat, és autóval is elmehetünk akárhova.
Na jó, hát jó részletes a helyzetleíráso....
Tehát a lényeg: többet terveztünk, de kiismertük magunkat, lehet, hogy a boldogságunk érdekében csak egy marad, plusz így a lányunknak is meg tudunk adni mindent.
Volt valaki így, vagy mindenki kitartott a tervei mellett, esetleg volt, aki eredetileg csak egyet tervezett, de végül több lett, mert olyan jól bírta?
Mi hármat terveztünk, de kettőnél megálltunk, hasonló okok miatt. Így is kevesebb időnk van most magunkra és egymásra, mint amennyit igenyelnenk, harmadik gyerek után ez az időszak megtovabb tartana, ezt nem tudjuk bevallalni.
Mondjuk 10 hónap után egyáltalán nem különös, hogy nem vágytok másodikra, hiszen még nagyon kicsi. Nálunk pl már elmúlt öt éves a nagy, amikor felmerult, hogy szeretnénk megegy gyereket.
Köszi a válaszokat. 8as, ez egy nagyon jo cikk. Nekem is van nővérem, de mi is nyúztuk egymást folyamatosan, hogy ki ül a gép előtt, stb, aztán ahogy nagyobbak lettünk, jobb lett a kapcsolat, de amióta elköltöztem, kB semmilyen... Egy stresszforrás az életemben, mert aggódok érte, és ő nem hajlandó saját magán segíteni, ahogy rám sem hallgatott soha...
De ezek nagyon jó érvek, én is úgy vagyok vele, hogy szeretnék újra teljes értékű ember lenni... :) ez egyre könnyebb a babám mellett, de hogy megint visszaessek... Hát nem tudom.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!