A férjemmel nem beszélünk, mióta terhes vagyok. Mit tegyek, hogy javuljon ez a helyzet? Hogy tudnék enyhíteni ezen?
Volt egy eü. problémám, 2 évig fogamzásgátlót szedtem, hogy a tüneteket úgy, ahogy elnyomja. Viszont tavaly nyáron rengetegszer jött a semmiből a hirtelen szédülés, hányinger, nagyon ideges és ingerlékeny lettem. Több barátnőm mondta, hogy ez lehet a gyógyszertől is, megkérdeztem az orvosomat és mondta, hogy igen, lehetséges. Akkor abbahagytam a szedését, a nőgyógyászom mondta, hogy ettől függetlenül az alapproblémám megmaradt és ha bármikor gyereket szeretnénk a férjemmel, azonnal egy meddőségi központban kezdjünk. Ez tavaly augusztusban volt. Utána nem is jött meg 4 hónapig egyáltalán, majd később is összevissza.
A párom és én nem akartunk kisbabát, vagyis ő nagyon ellene volt, én meg úgy éreztem, hogy teljes az életem gyerek nélkül is, nem éreztem soha azt a hatalmas, őrült vágyat, hogy nekem azonnal gyerek kellene. Nem utálom őket, a barátok, rokonok gyerekeivel is eljátszom, babusgatom őket, de ennyi.
Viszont miután a tablettát abbahagytam, nem védekeztünk sehogy. A férjemnek ezt nem mondtam meg, mivel alapból nagyon aggódik értem és úgy voltam vele, hogyha úgysem akarunk gyereket, miért fárasszam azzal, amiket az orvosom mondott. Több, mint egy évig nem is volt problémánk ebből, viszont a múlt hétvégén csináltam pár tesztet és mind pozitív lett.
Én megijedtem, ő kiakadt, hogy ez a betegségem és a gyógyszer mellett hogy lehet. Akkor elmondtam, hogy a gyógyszert tavaly óta nem szedem, mert rosszul voltam tőle. Ezen összevesztünk, mert szerinte én direkt lettem terhes és hogy tudta jól, hogy ez lesz, nekem nem elég az anyagi biztonság, amit ő nyújtani tud, én mindig többet és többet akarok és ő a harmincas éveiben sem akart gyereket, most 40 évesen még inkább nem hiányzik neki.
Ez volt az előző hétvégén, a karácsonyt nagy műmosolygásokkal csináltuk végig és közölte, hogyha bárhol felhozom a gyerektémát, kocsiba ül és ott hagy. Január 5-én megyek orvoshoz és nekem sokat jelentene, ha elkísérne.
De jelenleg egyáltalán nem is beszélünk egymással, ha kettesben vagyunk.
Én sem így akartam, abban a tudatban voltam, hogy természetes úton, segítség nélkül egyáltalán nem lehetne gyerekem.
Dehogynem, ne hülyéskedj már. Hacsak nem veszik ki a szerveid, olyan nincs hogy teljesen végérvényesen meddő, épp elég csodasztorit hallhattál. Az orvos is biztosan azt mondta, hogy kevés esély van, nem pedig azt hogy egyáltalán nincs.
Te meg konkrétan eltitkoltad, hogy nem szeded a fogamzásgátlót. Hogyne verted volna át.
Akkor készülj fel egy rideg, távolságtartó házasságra a további életedben.
Olyan nincs, hogy "nem lehet gyerekünk kezelések" nélkül. Maximum az esélye csökken le a teherbe esésnek, de attól még az esély ott van. Ezt minden felelősségteljes, gondolkodniképes felnőtt ember tudja.
Akkor nincs esély a teherbe esésre, ha nem élsz nemiéletet. Pont.
Semmibe nem telt volna neked közölni a pároddal, hogy nem szeded a tablettát. Helyette inkább átverted. Ezen nincs mit megmagyarázni.
Még ha nem is volt benned rossz szándék, átverted, hazudtál neki. Már csak azért is mert nem számoltál be az egészségügyi helyzetedről. Mégis mi az hogy nem akartad fárasztani ezzel?! Már úgy önmagában ezért is haragudhatna.
Hogy a francba gondoltad azt az egészet? Persze hogy azt gondolja hogy szándékosan csináltad..
Gondolj bele ,te boldogan mellette tudnál lenni ha ő verne át téged? Mert te igen is ezt tetted, hazudtál neki.
El nem vetetném a gyereket nem ő tehet róla, de bőszen készülnék arra hogy egyedül kell felnevelnem. Én nem maradnék egy hazug ember mellett.
Azért ez ritka nagy aljasság, és ezt nőként mondom. Elfelejted közölni, hogy abbahagytad a tablettát, és csodálkozol, hogy a férjed, aki egyébként egyáltalán soha nem akart gyereket, nem szól hozzád?
Eljátszottad a bizalmát. Ritka gusztustalan húzás. Gondolom az orvos mondta, hogy nem nulla az esély, csak kevés. Pcos miatt tinikorom óta félévente van vérzésem, mégis mindig védekeztem, mert tudom, hogy ez lutri. Ha nem akarom, biztos összejön. Pedig tisztában vagyok vele, hogy ha gyereket akarok, valószínűleg segítség kell. Soha, egyetlen partneremmel sem tettem volna olyan aljasságot, hogy akár ezt elhallgatom, akár nem védekezem a tudta nélkül. Meg akkor se, ha amúgy valamikor akarna gyereket... De a férjed. Ráadásul megbeszéltétek, hogy nem lesz poronty. Undorító...
igen, ismerek én is ilyet, amit a 19-es ír. Valójában sok férfi megrémül, mikor először szembesül hogy utód fog születni. Azok is akik akarták, várták. A felelősség súlya nyomasztani kezdi őket, és többé-kevésbé a nők is így reagálnak.
Annyit megtehetnél: hogy bocsánatot kérsz tőle, amiért így történt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!