A férjemmel nem beszélünk, mióta terhes vagyok. Mit tegyek, hogy javuljon ez a helyzet? Hogy tudnék enyhíteni ezen?

Volt egy eü. problémám, 2 évig fogamzásgátlót szedtem, hogy a tüneteket úgy, ahogy elnyomja. Viszont tavaly nyáron rengetegszer jött a semmiből a hirtelen szédülés, hányinger, nagyon ideges és ingerlékeny lettem. Több barátnőm mondta, hogy ez lehet a gyógyszertől is, megkérdeztem az orvosomat és mondta, hogy igen, lehetséges. Akkor abbahagytam a szedését, a nőgyógyászom mondta, hogy ettől függetlenül az alapproblémám megmaradt és ha bármikor gyereket szeretnénk a férjemmel, azonnal egy meddőségi központban kezdjünk. Ez tavaly augusztusban volt. Utána nem is jött meg 4 hónapig egyáltalán, majd később is összevissza.

A párom és én nem akartunk kisbabát, vagyis ő nagyon ellene volt, én meg úgy éreztem, hogy teljes az életem gyerek nélkül is, nem éreztem soha azt a hatalmas, őrült vágyat, hogy nekem azonnal gyerek kellene. Nem utálom őket, a barátok, rokonok gyerekeivel is eljátszom, babusgatom őket, de ennyi.

Viszont miután a tablettát abbahagytam, nem védekeztünk sehogy. A férjemnek ezt nem mondtam meg, mivel alapból nagyon aggódik értem és úgy voltam vele, hogyha úgysem akarunk gyereket, miért fárasszam azzal, amiket az orvosom mondott. Több, mint egy évig nem is volt problémánk ebből, viszont a múlt hétvégén csináltam pár tesztet és mind pozitív lett.

Én megijedtem, ő kiakadt, hogy ez a betegségem és a gyógyszer mellett hogy lehet. Akkor elmondtam, hogy a gyógyszert tavaly óta nem szedem, mert rosszul voltam tőle. Ezen összevesztünk, mert szerinte én direkt lettem terhes és hogy tudta jól, hogy ez lesz, nekem nem elég az anyagi biztonság, amit ő nyújtani tud, én mindig többet és többet akarok és ő a harmincas éveiben sem akart gyereket, most 40 évesen még inkább nem hiányzik neki.

Ez volt az előző hétvégén, a karácsonyt nagy műmosolygásokkal csináltuk végig és közölte, hogyha bárhol felhozom a gyerektémát, kocsiba ül és ott hagy. Január 5-én megyek orvoshoz és nekem sokat jelentene, ha elkísérne.

De jelenleg egyáltalán nem is beszélünk egymással, ha kettesben vagyunk.

Én sem így akartam, abban a tudatban voltam, hogy természetes úton, segítség nélkül egyáltalán nem lehetne gyerekem.