Hogy értessem meg a férjemmel, hogy én túl önző vagyok az anyuka szerephez?

Pont azt hangoztatta a többség, hogy engedje el a férjét, hagyja hogy boldog legyen MÁSSAL. Senki nem mondta, hogy szüljön.

De a kérdező nem akarja elengedni, mert önző és csak az a lényeg, hogy NEKI jó legyen, azt magasról letojja, hogy a férjének időközben változott a hozzállása. El kéne fogadnia, hogy van ilyen, és angolosan távozni. Soha nem tudnám boldogtalanná tenni azt, akit szeretek.

Kérdező kommentje:

"Maaga az öregedés nem zavar, viszont a plusz kilók, töredezett, kezelhetetlen haj, ilyen-olyan bőrhibák nagyon"

Kérdezem én: ez fontosabb, mint akit a világon a legjobban szeret? :D (állítólag, hiszen ezt írta)

meg1x írom, a kérdező önmagát szereti legjobban a világon. Vitathatatlan. Arra lennék kíváncsi, az anyja miért nem gondolkozott hasonlóan?!! :) ugye értitek?

Ilyen emberek, mint a kérdező, mindent és mindenkit maguk után utasitanak. Önmaguk az elsok, Önzőek, akaratosak, érzelem nélküli emberek. Sokkal jobban szeretnek kapni, mint adni.

Ritkán és nagyon kevés lelkiismerettel rendelkeznek. Az esetek 99%-aban, azt gondoljak, mindig nekik van igazuk, és övék az utolsó szó.

Valahonnan eljutottak valahová, amit többnyire tulertekelnek, és nagyra tartják magukat. A világért se adnák fel jelenlegi helyzetüket. Szeretik a függetlenséget, a jómódúságot, és rettegnek az ellenkezőjetől. Jellemzoen olyan partnert választanak, akik biztos anyagi háttérrel rendelkeznek.

Nem folytatom. Inkább kérdezek.

Milyen ember az ilyen?!

A tarsadalomtól csak kapni, de adni semmit...

Félelmetes mennyi buta ember él köztünk, akik néhány sorból komplett elemzést írnak ismeretlen emberekről, akikkel még csak egyetlen szót sem váltottak még soha életükben....

Valaki elmagyarázhatná melyik jósgömbből sikerült kiolvasnia, hogy a kérdezőnek alig van lelkiismerete, mindenkit maga mögé utasít, nem szeret magán kívül senkit, nagyra tartják magukat stb. Ezek akkora légből kapott baromságok, hogy már-már fajnak. Leírta a kérdező, hogy soha nem is akart gyereket, ahogy a férje sem és számára fontos a külseje, sokat foglalkozik vele. Na mármost ebből sikerült ezt a sok zagyvaságot összehordani. Érthetetlen.🤷🏻‍♀️ Ezeket csak te hallucinaltad bele a sorokba, szóval jó lenne nem általános érvényű igazságként kijelenteni olyanokat, amiről fingod nincs.

Miért ne adna semmit a kérdező?! Csak az adhat valamit, aki szül?? Ő is dolgozik, adózik, szóval nagyon is ad a közösbe és a társadalomnak!

SENKI nem írta, hogy szülnie kéne.

Hogy azt honnan szedtük, hogy a kérdező önző? Tessék már elolvasni az alapkérdést: "Hogy értessem meg a férjemmel, hogy én túl önző vagyok..." - na, hát innen lett szedve. Saját magáról is tudja, hogy önző, egyetlen baja az, hogy hogyan értesse meg a férjével.

1. Ez nem önzőség. Akkor se az, ha a kérdező is (tévesen) önzőnek definiálná magát. Vagyis ebben az értelemben MINDENKI önző, akár vállal gyereket akár nem, hiszen ebben a kérdésben csak és kizárólag azt nézi, hogy ő mit szeretne. A gyerekesek se emberbaráti jó érzésből vállalnak gyereket, hanem a saját "önző" vágxaikra hallgatnak. A kérdező nekem nem tűnik önzőnek, attól, hogy ő ezt a kifejezést használja magára. Ez olyan, mint amikor az önbizalomhiányos kislány azt gondolja magáról, hogy csúnya, de ettől még nem lesz csúnya, ahogy a kérdező se lesz önző.

2. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a férfi mennyire akar gyereket. Lehetségesnek tartom, hogy ez csak egy fellángolás nála is, 42 éves, kapuzárási pánik, plusz hát mennyire cukik a gyerekek... Ja, cukinak cukik, de én úgy érzem, nem teljesen gondolt bele abba, hogy mivel jár ez az egész procedúra.

3. Szerintem ez majdnem olyan gáz a férjtől, mint ha 8 évig hitegette volna a nőt azzal, hogy "nyugi, drágám, majd lesz gyerekünk, csak még egy kicsit várjunk". Bár itt legalább a kérdező nem fog kicsúszni az időből biológiai okokból. Szerintem a gyerek utáni vágy vagy ott van valakiben vagy nincs, ez nem nagyon tud változni az évek során, maximum az adott ember nem ismeri eléggé önmagát. Ez mondjuk még elfogadható lenne, ha 20-25 évesen házasodtatok volna, de hogy egy 34 éves ember ennyire ne legyen tisztában saját magával... Azt akarom itt kihozni, hogy ez semmilyen szinten nem a kérdező sara.

4. "Ha szereti, elengedi." Ijj... Itt nem a kérdező dolga, hogy ebben a kérdésben megtegye a szükséges lépéseket, itt egyedül a férjének kell eldöntenie, hogy mennyire fontos a számára a gyerekkérdés, és neki kell aztán lépnie. Ha úgy dönt, hogy benne marad a kapcsolatban, bár vágyik egy gyerekre a szíve melyén, az nem a kérdező sara lesz, aki "nem engedi el", hanem a férjéé, aki egy ilyen kérdésben nem képes 42 évesen se döntést hozni. Ha meg úgy dönt, hogy beadja a válópert, akkor ott már nincs nagy szükség elengedésekre... Persze nyilvánvalóan a legjobb kimenetel az lenne, ha a férj arra jönne rá, hogy annyira mégse kell neki gyerek, csak hát az érzéseknek nem lehet parancsolni, ugye.

5. Kérdező, ha még nem tetted meg, akkor egyszer ülj le a férjeddel, és nagyon-nagyon tömören mondd azt neki, hogy "Józsi, nekünk nem lesz közös gyerekünk, mert én nem akarok gyereket." Ennyi. Ha megkérdezi, miért, azt mondod, hogy "mert nem vágyok rá". Ha azzal jössz, hogy túl önző vagy, akkor benne még ott maradhat az a kétely, hogy "jó, de ez egy jellemhiba, ezt előbb-utóbb leküzdheti, még van remény", pedig nincs. A gyerekvállalás-nemvállalás nem önzőség kérdése. És igazából őszintén: ha nagyon vágynál gyerekre, akkor meg tudnád oldani azoktól, amiket fentebb leírtál, végső soron akár örökbe fogadással is. De nekem nagyon úgy tűnik, hogy benned egyszerűen nincs meg a gyerekek utáni vágy, amivel nincs is baj. Ha ezt így, röviden és tömören elmondod a férjednek, és hozzáteszed, hogy ha ő tényleg teljes szívéből szeretne gyereket, akkor a válás a legjobb megoldás, akkor te mindent megtettél az ügy érdekében. Ezek után már a férjednél pattog a labda. Ha csak egy futó fellángolas a gyerek utáni vágy, akkor annyiban haygja a dolgot. Ha viszont tényleg szeretne gyereket, akkor remélhetőleg lesz annyi ereje és gerince, hogy szakítson.

+1 Kérdező, neked mindettől függetlenül ajánlok egy jó pszichológust a testeddel kapcsolatos traumáid feldolgozására.