Mit csináljak a férjemmel? Fog változni?

Ő nem akarta ezt a gyereket (tudom, de, sőt még jobban) és a vele járó nyűgöket. A legtöbb kapcsolat a gyerekszületés utáni évben megy tönkre. Mindenki jobban járna, ha a gyerek végig anyukádnál lenne és a műtét után már te is odamennél. Nem, nem fog változni. Sajnálom.

Ez az "apja még jobban akarta a gyereket, mint én" általában azt jelenti, hogy ő a gratulációkat meg a helyeslést akarta, a társadalmi státuszt, hogy ő most már apa. Úgy akarják ezt, mint a kisgyerek iskolába menni, azt a státuszt, hogy ő már iskolás, meg a menő iskolatáskát, de az, hogy ott tanulni kell meg dolgozni, úgy éri őket, mint az arculcsapás. Az, hogy az apává válással az jár, hogy lesz egy kisgyerek is a lakásban, sokszor szinte meglepetésként éri őket. Ők társadalmilag akarnak apák lenni, nem gyerek kell nekik, hanem ez a pozíció. És az ember nem is gondolná ezt... Kérdező, megértelek, nagyon nehéz. Az én apám is ilyen volt. Sajnos csak nagyon lassan fog rá megérni, ha egyáltalán. Apám a második gyerek ovis korára ért meg rá körülbelül, én voltam az első gyerek, minden rossz nekem jutott. Anyukádnál hagyd kizárólag.

Mióta vagytok együtt? Szerintem volt jele, hogy ilyen jellemtelen, csak eltemetted magadban a rossz érzéseket, vagy nem vagytok elég régóta együtt, hogy kiismerd. Egy gyerek felneveléséhez gerinc kell, és felelősségtudat ez iránt, nem csak a vágy.

És hagytad már rá a gyereket? Nem látok bele persze, de sok nő ott rontja el, hogy mindent jobban tudnak a gyerek körül, kioktatnak, kritizálnak, és hogy apa elsunnyoghat, nincs rákényszerítve sosem arra, hogy kettesben "kibírja" a gyerekkel és elkövethesse a saját hibáit. Ha emancipációt szeretnénk, nekik is járna ugyanúgy a mélyvíz. Így a férfiak nem is ismerik a saját gyerekeik - egy státusz nekik, ahogy már írták, hogy büszkén mutogathatják a képet, hogy "értük dolgozom", miközben igazából a munkába menekülnek otthonról.

A férfiaknak könnyű telebeszélni a fejét. A begyöpösödött anyós, a menőző kollégák. Ezért aztán ők hamarabb "csalódnak" a gyerekben, hogy ne olyan, mint kéne legyen, hogy hisztizik stb. Ezt úgy tudod kompenzálni, hogy te beszéled tele jobban a fejét. Mindent, aminek utána néztél, mondj el neki, hogy ebben a korban nem hisztizik, csak szegény már mindent megért, de még nem tud beszélni, ezért az is zavarja, hogy valamit nagyon szeretne elmondani, kérni, de nem tudja szegény hogyan meg mit tudom én. Mindenfélét. Én mindig ezt csinálom, amióta megvan a gyerek, a férjem gyakorlatilag mindent tud, mindennek a tudományos hátterét is stb. amit amúgy nem tudna. Így aztán mikor okoskodnak neki a kollégák arról, hogy minek szopik még, vagy éjszaka átalvása vagy tök tudja akármiről, akkor ő mindig ezt elmeséli itthon és mondja, hogy vagy mondott rá valamit, vagy inkább nem állt le, mert úgysincs értelme, de sajánlja a gyereküket... Amúgy tök jó. De ha én ezeket nem osztom meg vele, akkor nem tudná magától, nem érezne rá sem ilyenekre, ő maga nem néze utána, nem is tudná minek kell, így sokkal jobban hatnának rá a szövegelések, amiket hall a nagy okosoktól, akik amúgy lehet kamuznak vagy megszépült emlékeket mondogatnak, vagy valami ok miatt bélelgetni próbálják ellened.