Hogy értessem meg a férjemmel, hogy én túl önző vagyok az anyuka szerephez?

Ő most kitalálta, hogy gyereket szeretne. Pedig én már a házasságunk előtt mondtam, hogy én nem vágyom kisbabára, nem érzem úgy, hogy kifutnék az időből, gyerek nélkül is teljes az életem. Ő is ezt vallotta és tényleg sosem voltunk egy itthon ülő pár, rengeteget megyünk külföldre, több hobbink van és a munkánkat is szeretjük. Ismerősöknél több baba is született a nyár, ősz folyamán és azóta téma ez, hogy legyen gyerekünk.

De nekem egy porcikám sem vágyik rá. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy én régen, gyerekként, kamaszként nem voltam túl szép lány. Nem arról van szó, hogy plusz testrészeim lettek volna, vagy bármi ilyen, de nem voltam az a tipikus szépség és a súlyommal is problémám volt mindig... Ennek 17-18 éves koromban lett vége. Fogytam 25 kg-ot, másfél évig fogszabályzót hordtam, megműttettem a szemem és "átalakultam". Később ehhez még jött néhány kisebb orvosi beavatkozás, de összességében a saját akaratomból és erőmből nézek úgy ki és tartok ott, ahol.

A mai napig heti 5-ször edzek, minden étkezésnél méricskélek számolok, figyelek arra, hogy mit viszek be a szervezetembe. A külsőmre is igényes vagyok, ciki, nem ciki, nekem kell a heti két fodrász, 10 naponta a manikűr és havonta egy arc- és testkezelés. Nekem ezek fontos dolgok, bármennyire is felszínesnek tűnök tőlük.

Úgy érzem, hogy egy kisbaba mellett lepukkannék és azt venném észre, hogy ugyanott tartok, mint anno gimnazistaként...

31 és 42 évesek vagyunk, 8 éve házasodtunk össze. Tehát nem egy hirtelen, légből kapott kapcsolat a miénk, ahol ez ne lett volna korábban megbeszélve.