Gyerekvállalás után mégis miért mehet tönkre egy párkapcsolat?

Mert a nő a gyerekkel foglalkozik csak a férfi félre van rakva nincs kedves szó, simogatás csak a gyerek .

Gyereknek nem kell hogy állandóan babusgassák a gyereknek egy biztos családi háttér kell .

1:ha a nem jó embernek szülsz

2: ha csak a gyerek lesz fontos és elhanyagolod magadat és a párodat

3: ha elmúltok nőnek és férfinak lenni és “csak” apa és anya lesztek

Mert egy baba nem csupán móka és kacagás, mint a reklámokban.

Persze vannak szerencsés természetű babák akik mellett csak kis mértékben változik meg az élet.

De ha sírós, vagy esetleg kifejezetten nehéz természet akkor a fáradtság a szülők idegeit pattanásig feszítik. Ha valaki nem elég felnőtt az ilyen nehéz helyzetek kezeléséhez, akkor van hogy felveszik a nyúlcipőt.

Őszinte leszek, nálunk se sokon múlt hogy tönkre menjen az egész. 1 teljes év volt mire igazán jól tudtunk működni családként egy igazán nehéz természetű baba mellett.

De minden nehézség ellenére tudtam, hogy én és a férjem mindent megteszünk majd a problémák megoldása érdekében. Volt is belőle bőven, de túl jutottunk rajta. Azóta már két éves a gyerekünk és minden rendben.

Mi szinte sose veszekedtünk az eddigi évek alatt. Az elmúlt 6 hónap alatt több volt a vita mint az ezt megelőző 9 évben. Még mindig tök jó páros vagyunk, a vitáink is nevetségesek, de tény hogy a felcsattanós idegesség miatti vitákból több lett. A férjem pl szeret vadul mókázni, én meg rohanok oda, hogy jajj óvatosan, óvatosan, a gyerek meg sikongat nevetve, a férjemnek meg rosszul esik, hogy nem bízok benne, pedig igen, csak féltem a babát, ennyi.

Meg tök sokat babázik, sokkal jobb apa mint amilyen anya vagyok én, viszont én szigorúbban veszem az alvás dolgot, hogy fixebbek legyenek az esték.

Szóval gondolom ahol nem ennyire nagy az összhang, sokkal sokkal több a vita. Ennyi.

"Mert sok férfi képtelen felnőni a feladathoz!"

Jaj mert csak a férfi lehet hibás, igaz? A nők a szentek, mi?