Kockáztatnátok második babával kapcsolatban?

Nem kockáztatnék. Főleg így, hogy problémát látnál benne, ha kicsit is nehezebb lenne.

Mi egy nagyon "problémás" (tartós beteg, fejlesztésre szoruló) elsőszülött mellett kockáztattuk meg, hogy mit dob másodjára a gép.

A második gyerekünk se olyan "tökéletes", mint a ti elsőtők, de nagyon boldogok vagyunk, hogy ő egészséges és így van "normális" élményünk is, nem csak a kórházba járkálás és az örökös aggódás.

Bírod őket majd ugyanúgy szeretni. Ez nem téma, de ha aggaszt az, hogy milyen babát "dob a gép" addig szerintem lehet jobb a csúcson abbahagyni. ;) A Jóisten annyit ad, amennyit el tudsz viselni, mondja a mondás. Szerintem ha te így boldog vagy, akkor ne törődj azzal, hogy mas(ok) szerint szép a nagy család. Vallajanak mas(ok) akkor nagy csaladot.

Nem mindenkinek való a több gyerekes elet. Nekem a lányom igazi "többemberes" baba volt de bennem sosem merült fel ennek ellenére, hogy ne legyen majd egyszer kistesoja. Mi felkészültünk lélekben, hogy az öccse sem lesz más, de ő egy teljesen nyugodt kisfiú lett. (Lekopogom.. Mert meg csak másfél éves)

Addig még megriaszt a gondolata (lefagynál a hisztinél, mi lesz a nagyobbal) semmi képp.

Ha majd igazán szeretnél másik gyere ket, nem őrlődsz ilyenen.

Egyébként nagyon szerencsések vagytok. Nem biztos h kockáztatnám a családi idilt egy "úgy babáznék még" fellángolás miatt

Ugyanezt beszéltük ma reggel a férjemmel!

A mis kislányunk is ugyanez. A terhességem minden volt csak terhes nem, 0 rosszullét, aprócska pocak, semmilyen komplikáció, a 40. hétig dolgoztam, majd gátvédelmes álomszülés, szuper kórházi napok, zökkenőmentes szoptatás, a hasfájást hírből sem ismerjük, nagyon jó evő volt mindig, fogzásnál sem volt szenvedés, nem volt matrica és a dackorszak is egyelőre messze elkerül minket, babaként is egy mosolybomba volt sosem sírt kb. A kislányunk nagyon jó alvó, 12 órákat alszik picike kora óta. 2,5 éves most, nagyon barátkozós, igazi kis dumagép aki a tankönyvi fejlődést hozta, sőt. Mindig mindenhol körül van rajongva mert elfogultság nélkül mondom, hogy tényleg egy jelenség a gyerek, elképesztő személyisége van és nagyon szép, ezeket tuti a férjemtől örökölte. Több ismerősünk is mondta, hogy ha garantálja nekik valaki, hogy ilyen gyerekük lesz mint a miénk máris bevállalják a következőt. És itt jön az, hogy ezután a gyerek után rettegek a másodiktól.

Nem tudom mit kezdenék egy problémás terhességgel ahol mondjuk feküdnöm kell, egy hasfájós, nem alvó babával aki folyton sír, aki rajtam csüng 0-24, aki mellett semmit nem tudok csinálni, akivel a túlélésre játszunk minden nap, aki mellett nem lesz időm a nagyobbra és a férjemre vagy magamra. Nem akarom, hogy a kislányom legyen a csodagyerek egy esetleges problémásabb baba mellett és azt sem, hogy a kicsitől akaratlanul is azokat “várjam el” mint a nagytól és csalódást okozzunk egymásnak. Nagyon félek!

Nálunk biztosan lesz kistestvér és bármit dob a gép megbirkózunk vele, de nem tudom lehetünk-e mégegyszer ilyen szerencsések. Az lebeg a szemem előtt, hogy a védőnőnk mindig azt mondta, hogy azért ilyen kiegyensúlyozott álomgyerek a lányunk mert mi az apjával is azok vagyunk, hát vannak kétségeim de könyörgöm Istenem legyen igaza és ne szívjuk meg a kistesóval 😃

Az én terhességre szörnyű volt és egy bitang nehéz természetű babát kaptunk. Az első évet lényegében végig sírta. Es most 2 évesen se lehet a nyakamból kiszedni. Szóval teljesen ellentétes a lányoddal. Mi nem vállalunk többet, mert ha még egy ilyen gyereket nyerek én beledöglök. Imádom a fiam de ennél több figyelmet szeretetet fizikai képtelenség magamból kisajtolni. Ha olyan lenne a fiam, mint a te lányod akkor be merném vállalni a másodikat.

Off: nagyon becsüllek érte amiért elismered hogy szerencsések vagytok és nem a szülői képességeteknek tudod. Sokan ilyen gyerkőccel azt hiszik minden az ő eredményük a többi szülő meg s.r. szóval respect nektek!