Mire számíthatok így 17 évesen és terhesen?

"De ha foggal körömmel akarja a gyerekét, akkor pontosan akkor fog tönkremenni az élete, ha a szülő nem áll mellé."

De akkor kell foggal-körömmel gyereket akarni, ha tudja biztosítani hozzá a feltételeket és nem másnak kell eltartani. Mert ennek támogatása a szülőktől sem elvárható.

Ez már hozzáállás kérdése. Ha úgy állsz hozzá, hogy hibázott a gyereked, akiért felelősséggel tartozol és szereted, akkor segíted. Akkor is segíteném, ha a saját hibájából 40 évesen anyagilag tönkremenne és utcára kerülne. Vagy ha szintén saját hibájából balesetet szenvedne és munkaképtelenné válna egy időre. Segítenék talpraállni a lehetőségeimhez mérten.

Ha pedig úgy állunk hozzá, hogy ez az élet, tizenévesen jobb ha megtapasztalja a valóságot, akkor persze, jobb beledobni a mélyvízbe.

De mit csinálsz, ha összeroppan? Hagyod tönkremenni? Mondod neki, hogy ez nem elvárható egy szülőtől, hiszen te teljesítetted a kötelességeidet? És nem segítesz, akkor sem ha megtehetnéd?

17 évesen nekem is mesébe illő pàrkapcsolatom volt. :-) 2 éve voltunk együtt, páromnak már rendes munkahelye volt, én rendszeresen diákmunkáztam, nagy közös terveink voltak. Aztán idővel felnőttünk, változunk, majd közel 9 év után szakítottunk, szerencsére pont lakásvásárlás előtt...

Persze nem minden tinikapcsolat ér véget, de 17 évesen én is azt hittem, hogy örökké fog tartani. :-)

Szintén, 17 évesen, végzősként szentül hittem, hogy az akkori barátom lesz a férjem...

3 éve együtt voltunk, együtt táncoltunk a szalagavatón, az érettségi előtt azt terveztük, hogy már nyáron összeköltözünk, még az egyetem előtt. Ez meg is történt, utána még 3 évig együtt voltunk. Viszont az egyetem alatt felnőttünk, új embereket ismertünk meg, ismeretlen utakat jártunk be. És sajnos rá kellett jönnünk, hogy a kapcsolatunk "kifulladt", mást akarunk az élettől és már nem vagyunk jók együtt. Pedig a szakítás előtt 2 hónappal még azt terveztük, hogy 3 éven belül családi házat veszünk és 1 év múlva próbálkozni kezdünk a babával.

Kamaszként mindenki bízik az örökkében, és hogy velük az nem történik meg, mint a barátnőkkel, vagy akár a szülőkkel és ők aztán soha nem mennek szét.

5 db ilyen tinianyát ismerek, mint te leszel. Mindegyik 'bombabiztos' kapcsolatba szülte a gyereket, ezekből 1 maradt együtt a pasival eddig, mert még csak 1 éves a gyerek. 5-ből 4 gyereket már a nagymama nevel, mert 20on évesen rájöttek a tinianyák, hogy rohadt nagy felelősség, apuka elhagyott és bulizik és még ők is ki akarják élni magukat. Jó ha havi 1x látogatják a saját gyerekeiket, az egyik még le is tagadja, hogy lenne gyereke! Az 5. tinilány meg a 3. abortuszra nem akart már elmenni, inkább megszülte pedig az egész családja foggal körömmel ragaszkodott az abortuszhoz. A lányt szülés után szinte azonnal elküldte az anyja, hogy akkor lehet menni albérletbe felnőtteset játszani a férjeddel. Az albérletbe a bútorokat úgy kunyerálták össze az ismerőseiktől, a gyereknek meg max 3 db ruhája volt mert persze apuka 200 ezres fizuja max albérletre meg kajára elég, esetleg pelenkára. Nem tudom, hogy azóta mi van velük, de azt igen, hogy egyik nagyszülő sem segít semmit, max havi 1x átmennek az unokához egy szelfit csinálni és felrakni facebookra. Ha ezek is szakítanak, akkor anyuka garantáltan költözik haza, a gyerek meg állami gondozásba.

Ezzel csak azt akartam szemléltetni, hogy 5 sztoriból sem lett olyan happy end, mint amire te számítasz. Miből gondolod, hogy majd nektek sikerül?

Csak hogy tudd, nincs az a 23-24 éves srác, aki a pályakezdő 250 ezres fizetését a családra költi és síró gyerekre megy haza, ahelyett, hogy bulizni menne a kortársaival persze mindezt jó szájízzel. 99%, hogy még a gyerek első szülinapja előtt lelép és neked max 20 ezer ft gyerektartást ítélnek meg, már ha addigra lesz munkája. Azzal a 20 ezerrel meg kitörölheted a seggedet, mert még pelenkára sem lesz elég.