Mire számíthatok így 17 évesen és terhesen?

Igen, nagyon hihető, hogy gyógyszerváltás és defektes gumi is összejön... Óvszert amúgy is ellenőrizni kell használat után, plusz az esetek nagy százalékában látni is, ha kiszakadt...

Sok jóra ne számíts. Nehéz lesz egyből anya-feleség-háziasszony-diák szerepet felvenned 17 évesen, kis élettapasztalattal. A baràtod diákmelós pénzére ne alapozz, mert ha bármi gond lesz a babával (pl. tornára lesz szüksége vagy speciális étrendre), akkor máris kevés lesz.

Gondoljátok át még egyszer, és mindenképpen beszéljetek a szüleitekkel is!

Tényleg az a baj hogy fogalmad sincs semmiről. Az hogy beszélsz angolul tök szuper de ez esetben irreleváns.

17 éves vagy nulla élettapasztalattal. A barátod 22 éves. Fogalmatok sincs mivel jár egy terhesség. És persze utána egy csecsemő. Egy újszülött még az érett erős kapcsolatokat is megviseli. De most nem értem miért tetted fel a kérdést. Megerősítést vársz? Hogy jól teszed? Mert már eldöntötted.

Tudod, éppen a harmadik kislányunkkal "babázunk", mindhárom gyerkőc tervezett volt, harmincpluszosok vagyunk a férjemmel.

Elképzelem, ha mondjuk a nagyobbik lányunk úgy 12 év múlva hazaállít azzal, hogy nagyi lettem, Ő és a barátja "eldöntötték", hogy még tartják a babát...hát, nagyon vegyesek lennének az érzéseim és nem lenne őszinte a mosolyom. Amikor végre túlvagyok a kisgyerekes korszakon, sikeresen felneveltem 3 gyereket (akik közül még minimum kettő amúgy kiskorú, tehát még bőven nem értem a felelősségem végére), az én méhemnek gyümölcse "eldönti", hogy kezdjem újra egy újszülöttel, mert a drága 17 éves lányom még nagyon gyerek ahhoz, hogy felelős anyává váljon, eltartsa a babáját, megteremtsen érzelmileg-anyagilag mindent, amire egy gyermeknek szüksége van. Azt hiszem, nagyon-nagyon cefetül érezném magam. Úgy érezném, hogy most végre rajtam a sor, több évtizedes gyereknevelés után végre én is fontos lehetek, végre az én igényeim is lehetnek annyira fontosak, hogy ne akarjak szinte szünet nélkül fejest ugrani a kakis pelusok, átsírt éjszakák, dühkorszakos kisgyermekes évek sűrűjében...úhhh, ebbe belegondolni is rossz! Pedig imádom a gyerekeimet, azt hiszem, Náluk jobban már csak az unokáimat fogom imádni. De! Magamat is szeretem annyira, hogy valamikor a negyvenes éveim közepe tájékán még újra élni szeretnék: utazgatni, nagyokat aludni, finomakat enni anélkül, hogy két percenként kellene valamelyik csicsergő gyerekszájat kiszolgálók, és még sorolhatnám. Az anyagiakról nem is beszélve.

Szval mielőtt nagyon "felnőttesen" "eldöntitek", hogy megtartjátok a babát, álljatok a szüleitek elé, avassátok be őket, és vegyétek figyelembe az ő érzéseiket, mert a szüleitek eddig értetek éltek, nincs jogotok most azonnal újabb 18 év gyereknevelését a nyakukba varrni.

És persze simán előfordulhat, hogy a szüleitek egy emberként mellétek fognak állni, de a döntés akkor is hagyjátok meg nekik, mielőtt ti "eldöntitek".

Egyébként, ha tovább képzelem a szitut: a fantasztikus 17 éves lányom elém áll, hogy a pici unokámat hordja a szíve alatt...az első mosolyom nem lenne őszinte, és pont ezt gondolnám, amit itt ilyen hosszasan fejtegettem. Aztán megkérdezném, hogy Ő mit szeretne, és, ha szeretné megtartani, nem lenne az az isten, ami megakadályozna abban, hogy támogassam Őt, és ne kezdjek el azonnal a pici unokámról álmodozni, akivel 9 hónappal később találkozni fogok.

Szval a szüleitek a legelsők, akiknek tudniuk kell róla, és azt gondolom, vétójoguk is van.

Továbbra sem írod le milyen téren érdekel hogy mire számíthatsz.

Anyagilag szar lesz. Gimiben, diákmunkán még sokat ér hogy beszélsz angolul, de rendes teljes munkaidős állásnál már nem nagy szám. Legfeljebb érettségivel, szakma és végzettség nélkül, pici gyerekkel neked nem lesz egyszerű elhelyezkedni, a gyes édeskevés, még pelenkára se elég, az egyetemista barátod pedig részmunkaidőben nem tudom hogy keres annyit hogy hármatokat eltartson.

Szociálisan se lesz könnyű. Az általános társadalmi reakciót felettem látod, sokan elítélik a terhes tiniket és aki nem, az sem tartja általában jó ötletnek. Sok embertől el fogsz távolodni, egy részüktől azért mert rossz véleménnyel lesznek rólad, de esélyesen a barátnőiddel se tudtok majd ugyanúgy kapcsolatban maradni, hiszen amíg ők buliznak, érettségiznek, szakmát tanulnak, felvételiznek, elkezdenek dolgozni, pasiznak, addig te terhes vagy, szülsz és gyereket nevelsz. Nem lesz kapcsolódási pont.

Eszméletlen megerőltető lesz. Egy gyerekhez folyamatosan kelni kell, nem csak cuki mosolyogva alvó babák vannak hanem olyanok is akik mellett az első három hónapban napi 3 órát alszol 5 részletben. Nyilván le is kéne mellette érettségizni, az is sokkal nehezebb lesz, akármilyen megoldásban gondolkodsz. Gimibe bejárni nem tudom hogy tudnál gyerekkel, az esti gimi szenvedés, ha halogatod és 22 évesen akarsz majd érettségizni az csak nehezebb lesz. Emellett meg kell majd tanulnod háztartást vezetni, önállóan élni, hiszen eddig ilyet se csináltál.

Családi konfliktusra is számíthatsz, te ismered a szüleidet hogy mennyire hajlandóak támogatni, segítenek, bátorítanak vagy ordítanak és kidobnak otthonról, de megtapsolni biztos nem fognak. És a pároddal is számíts rá hogy lesznek zökkenők, kisebbek, nagyobbak, nem biztos hogy szétmentek de az sem hogy jövő nyárig együtt lesztek még. 2 év az lóf*sz, velem két év után közölte 20 évesen a párom hogy mégse költözünk össze és egyébként is megcsalt. Pedig még terhes se voltam.

Nem akarlak meggyőzni hogy ne tartsd meg, nincs beleszólásom. De most tudtad meg hogy terhes vagy. Annyit tegyél meg hogy mielőtt véglegesen eldöntitek, mondjátok el a szüleiteknek azonnal, és üljetek rajta 1-2 hetet. Gondoljátok végig mivel jár ez a döntés, mert nem érzem hogy reálisan látnátok.

Én ismertem olyat aki szintén 17 évesen lett terhes. A 18.szülinapját a kórházban már babával ünnepelte.

A kislány azóta elsős,a lány szakácsnak tovább tanult,most még talán a szülőkkel él mert nincs azóta sem férfi mellette.

De ő leukémiás volt gyerek korában is mikor kiderült hogy babát vár nem volt kérdés hogy megtartsa.

" Nem akkora dolog gyereket nevelni, mint ahogy itt sokat beállítják, és a barátod sem fog feltétlen lelépni, ez egyáltalán nem törvényszerű. "

Hát, gyereket nevelni lehet, hogy nem akkora dolog, de fizetni három ember lakhatását, rezsijét, ennivalóját, közlekedését, a baba dolgait és egyéb kiadásokat, az mondjuk nem túl egyszerű dolog. Pláne nem a jelenlegi munkaerőpiaci helyzetben. És kisbaba mellett iskolát elvégezni, aztán nulla munkatapasztalattal munkát keresni úgy, hogy a gyerekfelügyelet miatt az sem mindegy, mit dolgozik az ember, az szintén nem egyszerű.

Ja, és persze, nem törvényszerű, hogy apuka majd lelép a tizenéves anyuka mellől, csak úgy 95% az esély rá.

De gondolom a "majd felnősz" alatt azt érted, hogy természetesen finanszírozzák már a szülők az unokát meg a szülőket, mert azok idő előtt akarnak felnőtteset játszani.