Miért van úgy nálam, hogy nem úgy érzek dolgok iránt, mint ahogyan kellene, és az anyaság iránt se érzem azt, amit kellene? Mi a baj velem?
Soha semmit nem úgy éltem meg eddig, mint ahogyan kellene.
Amikor megjött a menstruációm, akkor azt másképpen éltem meg, mint ahogyan kellett volna. Egy ideig depresziós voltam emiatt, és 12-13 évesen már nemátalakító és méheltávolító műtéteket néztem, annyira utálatos és undorító dolognak tartottam a menstruációt, és tartom a mai napig is, ez nem változott.
Én nagyon akartam babát, 2 és fél évbe telt, mire teherbe tudtam esni, mert volt nőgyógyászati betegségem, ami megnehezítette. Tenyleg nagyon vártuk már, és egy igazi kis csoda. A világon mindennél jobban szeretem a kislányomat, nem adnám el a világ minden kincséért sem, de az anyaságot utálom, és egy hatalmas nagy szívás az egész. Utálom, amikor valaki anyukának hív (pl.: orvosi rendelőben), utálom, hogy úgy csinálnak, mintha nem is léteznék, és bárhová megyek, csak a gyerek a téma. Nem arról van szó, hogy nem szeretném a gyerekem, de senkivel nem tudok már rendesen beszélgetni se, még azokkal sem, akiknek nincs gyerekük, még azokkal se. Mert folyton csak az én gyerekem a téma. Én értem, hogy később majd bánni fogom, hogy úgy gondoltam, jó lenne elmenni egy héten egyszer 3-4 órára a barátnőkkel gyerek nélkül, de már tényleg vágyom a felnőtt társaságra.
válasza:Azért nagyon nem mindegy hogy jelenleg mennyi idős az a gyerek.
Ugyanis sok anya érez hasonlóan abban az időszakban míg otthon van a kicsivel, aztán mikor visszamegy dolgozni akkor kezdi el jobban élvezni. Vannak ilyenek, nincs ezzel semmi baj hogy nem vagyunk egyformák.
Anyának lenni valóban sok esetben szívás, mert mindig te kapod a hisztiket, mindig te agyalsz van-e elég tiszta ruhája a következő napokra. Vagy amikor este közlik veled hogy gesztenyét kellett volna gyűjteni másnapra rajz órára, Jaj ünneplő kell a suliba... stb stb
Rengeteg szívás van benne.
válasza:Én alig vártam, hogy "nagylány" legyek . Majd 13 évesen arcon csapott a valóság. Amikor felállni sem tudtam a görcsöktől és rájöttem, hogy ez havonta vár rám, és csak macera az egész betét csere stb. Na onnantól én sem szeretettem.
Eleinte nekem is furcsa volt, hogy Anyukának szólítanak, de amikor már a gyerek is így szólított megszoktam. Ami zavarni szokott, hofy Xy anyukája vagyok és alig szólít valaki a saját nevemen. Ezért is érdemes olyan nevet adni a gyereknek, amit te is szívesen viselnél, mert évekig úgy fognak szólítani. 😂
Nekem a barátok eltűntek, pedig jó lenne nekem is nem gyerek témáról beszélni.
Túlzás, hogy utálom, de vannak napok, amikor nem Xy anyukája szeretnék lenni, hanem önmagam.
válasza: válasza:Szerintem meg ez teljesen normális.
Olyan nincs, hogy hogyan "kellene" érezned magad. Te így érzed, így éled meg, és ennek nyilván oka van.
Egyébként szerintem még rengeteg nő érez hasonlóan kusza dolgokat az anyaság kapcsán, csak ha ki mered mondani, hogy anyának lenni kimerítő, fárasztó, sőt, néha egyenesen szr, akkor megköveznek. Mert elvárások viszont vannak. Az, hogy ezek mellé az elvárások mellé milyen körülmények és lehetőségek adottak, az kb. le van tojva.
válasza:Én így voltam vele, három hónapos korában elmentem bulizni egy estére barátnőm szülinapjára egy másik vásrosba.
Hát majd belehaltam lelkileg, annyira hiányzott, nyomasztott, csak arra tudtam gondolni, hogy biztos sír és nem vagyok ott, hogy megnyugtathassam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!