Azok az emberek miért vállalnak több gyereket, akik nem tudják egyformán kezelni a gyerekeiket, hanem kivételeznek az egyikkel?

Mivel nincs 2 egyforma ember így nem is lehet őket egyformán kezelni.

Nálunk pl a nagyobb iszonyat hisztis, akaratos, makacs, mindenért veszekedni kell vele, a kisebbre néha kell csak rászólni, teljesen nyugodt, általában észre sem lehet venni, akkor hogy kezeld őket egyformán?

Példa: öltözzetek fel és megyünk a játszótérre!

A kicsi ügyesen öltözik, a nagy meg vergődik, hogy ő nem öltözik, ez a nadrág nem jó, kényelmetlen a cipő, közben kiabál, hagyigálja a cuccokat... A kicsi már rég kész van amikor a nagy még a szobában hempereg az ágyon kínlódva... Ilyenkor mi a teendő? Hogy ne tegyél különbséget?

Minden reggel ez megy amúgy ovi/iskola előtt is... A kicsinek 20 percet kell várnia hogy elinduljunk, mert a nagy ezt műveli... Persze ha a kicsit ennyivel később akarnom ébreszteni akkor jön az, hogy a nagy hisztizik, hogy ő sem kel fel mert a kicsinek nem kell... 🤷‍♀️🤷‍♀️🤦‍♀️🤦‍♀️

Őszintén érdekel a javaslatod

#3 leirta, nalunk a kicsi ilyen. Dupla ballabbal kel es a csaladon tolti ki, a sz@r is sz@r, semmi sem jo, pukkadozas, ulosztrajk, minden nap elkesnek.

Du. hazajonnek, mar a hazauton kiborit a panaszkodasaval, sosem azt csinalja amit kerek es kiborul ha nem az van, amit o akar. 20x annyi turelem es humor kell hozza mint a tesojahoz. Nagyanyam volt ilyen rosszkedvu es negativ. Szerettem a nagyanyamat de azert lassuk be sokkal egyszerubb ha valaki nem csak folyton problemat gyart az eletedbe. Plane ha a csalad tobbi tagja vidam, rugalmas es nem sertodos.

Az sem indok arra, hogy másképp bánj egy gyerekkel, és többet engedj meg az egyiknek csak azért, mert jó gyerek!

Az, hogy valakinek kisebb korában rossz a természete, arról nem tehet. És az, hogy a másiknak nyugodtabb a természete, az sem érdem és dicsőség. Emiatt jobban szeretni egy gyereket és többet megengedni neki a tesójával szemben hülyeség és undorító.

A nagyobbik gyerek talán azért hisztizik, hogy jobban oda figyelj rá, mert gondolom otthon is azt hallgatja, hogy a kicsi ilyen jó, a kicsi olyan jó. Ezért ő azzal hívja fel magára a figyelmet, mert hisztizik. Ez nem tudatos viselkedés, nyilván nem az vezérli, hogy most hisztizek egy jót, és addig anyu nem a tesómmal foglalkozik, hanem ez tudatalatti.

A szülők nem veszik észre, hogy kivételeznek az egyik gyerekükkel. De az esetek többségében azzal a gyerekkel kivételeznek, aki a legkisebb, vagy különböző nemű (pl.: 2 fiú után 1 lány születik, vagy fordítva, stb.) De van olyan, hogy a középső gyereket szeretik jobban, vagy a legnagyobbat, vagy valami teljesen más okból adódóan az egyik gyerekkel kivételeznek.

Pl.:

Nagyanyám a legkisebb gyerekét, a nagynénémet szereti jobban. Ő azért szereti jobban, mert nagymamámat a férje, nagyapám verte. Amikor anyám született, és mentek haza a kórházból, akkor nagypapám ellökte nagyanyámat és belerúgott a hasába, és a nagymamámnak ekkor volt csak pár napos a császármetszése. Amikor a nagynéném született, utána csodával határos módon a lelki és fizikai bántalmazások elmaradtak, és nagyapám nem bántotta már nagyanyámat. Ő ezért szereti jobban nagynénémet.

De például osztálytársaméknál úgy van, hogy két fiú után született egy kislány. Az anyuka a kisebbik fiút szereti jobban és vele kivételeznek folyton, mert az osztálytársam anyja amikor megtudta, hogy a második gyerekével terhes, eleinte el akarta vetetni. És emiatt bűntudatot érez a mai napig. Ezért van minden megengedve a középső gyereknek.

Nálunk úgy van, hogy én vagyok az idősebb, lány vagyok, és van egy öcsém. Anyám az öcsémet látványosabban jobban szereti, mindig őt védi, és neki meg van minden engedve.

Nézd, utolsó. Nem tudom, szülőként hogyan oldható meg, nekem csak egy gyerekem van.

De kívülállóként... volt a családban rossz természetű gyerek. A családi összejöveteleken hisztizett, kiborította a kaját, rugdosta a macskát, az asztal alatt csípdeste a húgát, összetörte a másik gyerek játékát. És közben vigyorgott. Isten bocsássa meg nekünk, de nagyon nem szerettük. Rossz természetű gyerek volt, és rossz természetű felnőtt lett belőle.

És ne jöjjetek a neveléssel, volt két testvére, azokkal semmi baj nem volt. Ő ilyen volt gyárilag. Sosem tudott sehova beilleszkedni, az óvodától a munkahelyig.

Ki ítélheti el, akár a szülőt is, ha a másik gyerekét jobban szereti?