Mi lehet velem a gond? Szülés utáni depresszió lenne ez?

"Egy normális kapcsolatban apuka segít nem bulikázni jár."

Egy normális kapcsolatban apuka nem segít és nem bulikázni jár, hanem kiveszi a részét a gyereknevelésből és a házimunkából.

Ez a pontos megfogalmazás.

Ha nekem ilyen lenne a férjem, bizony már elváltam volna. Nem értem miért szivatnám magam akár egy hétig is magam. De előttem már mindenki leírta, hogy mi a gond és hogy változásra ne számíts, ennél már csak rosszabb lesz és nagyobb csalódások várnak rád nap, mint nap.

Amiben őszintének kell lenned magadhoz, az az, hogy tudtad-e előre, hogy egy lusta felelőtlen majomnak szülsz gyereket,aki alkalmatlan apának és valójában már tisztában voltál abban, hogy egyedül fogod felnevelni vagy pedig együtt tervezgettétek és teljesen más köntösben volt a párod gyermekvállalási "kedve".

Nekem ugyanis az a tapasztalatom, hogy akik egyedül maradtak a gyermekükkel szülés után 1-2-3 évben, igazából mindannyian tudták, hogy egy apának nem megfelelő embernek szülnek. Volt amelyik rózsaszín ködben ringatta magát, hogy "megváltozik, ha baba lesz" volt, amelyik az anyagi jólétért vállalta be- sajnos nem úgy alakult, ahogy elképzelte és volt, aki csupán gyereket akart, felkészült arra, hogy egyedül neveli, de amíg működött a dolog, együtt nevelték.

Szerintem szedd össze magad, mert minél hamarabb megléped amit kell, te annál hamarabb tudsz elkezdeni egy kiegyensúlyozott boldog életet, anál hamarabb találsz párt és annál több idő jut neked az életre!!! Hajrá!