Mióta szokás "gyerekre" gyűjteni?(Lent kifejtem.)

A kérdést a gyakoris kérdések és válaszok ihlették. Szóval én 38 éves vagyok és emlékeim szerint a szüleim generációja 20 éves kora körül megházasodott és rövidesen jöttek a gyerekek.(Szerencsés esetben. Néha a sorrend megfordult, a gyerek "becsúszott", a szülők meg gyorsan összeházasodtak.)Jellemző volt, hogy az ifjú pár valamelyikük szüleinél kezdte az életét. Saját lakáshoz a gyerek(ek) késő óvodás/iskolás korában jutottak. Vagy pályázat útján az önkormányzat kiutalt nekik egyet, vagy szülői segítséggel hitelre vásároltak. Viszont akkor se volt több szoba 3-nál(a gazdagabbaknál), szegényebbeknél jellemző volt a másfél szobás. Így a gyerekeknek(különösen egyneműeknek) alig volt külön szobájuk. Amikor a szülők családalapításba kezdtek, egyáltalán nem, vagy alig volt megtakarításuk. A nők a gyerek 3 éves koráig otthon voltak, tehát egy fizetésből és az akkor is alacsony GYES-ből éltek, mégse haltak éhen, ez fel se merült bennük.

Ezzel szemben ma itt a következőket lehet olvasni:

- Mindenki legalább félmilliót keres már 20évesen.

- Aki szülei nyakára mer szülni, azt minimum máglyára kell vetni.

- Hiába van saját lakásod, ha nincs többmilliós megtakarításod, bele se kezdj, mert, ha valamelyikőtök elveszíti az állását, élete végéig munkanélküli lesz. (Tény, hogy régebben az se volt ritka, hogy az illető az első munkahelyéről ment nyugdíjba, de azért ma se kell örökké munkanélküliként élni.)

- Ha a gyereket nem sikerül bölcsibe adni 2évesen, biztos, hogy éhen haltok, mert egy fizuból nem lehet megélni. (Régen ketten együtt se kerestek annyit, mint amit itt egy ember, az inflációt is figyelembe véve!)

- Ha nem tudsz a testvéreknek az első pillanattól külön szobát biztosítani, önző dög vagy, ha többet vállalsz, mert ezzel életre szóló lelki sérülést okozol nekik.

- Végül, mindig arra készülj, hogy a gyereked tápszeres lesz, mert nem tudod szoptatni, mindenre érzékeny, ezért mindenből csak a legdrágább lesz jó, élete végéig fejlesztésre kell hordanod csilliárdokért, tehát sokszorosába fog kerülni, mint egy átlag gyerek. Ha tehát nem vagy benne 100%-ig biztos, hogy ezt meg tudod neki adni egyedül (mert úgyis elváltok és gyerektartást se fogsz kapni), akkor bele se kezdj, mert önző sz.ranya leszel.

Ui.: Mivel én tősgyökeres pesti vagyok, a saját tapasztalataim pesti szülőktől származnak. A vidékiektől elnézést kérek, máshol nem tudom, mi volt jellemző 30-40 éve, de ha valaki leírja, örömmel elolvasom. Ne értsétek félre, nem szeretném visszasírni a "régi időket", csak kíváncsi vagyok, mikor, és miért alakult át minden ennyire. Én igazából csak azt nem értem, saját lakás mellé miért kötelező a többmilliós megtakarítás, ahhoz, hogy valaki gyereket vállaljon? (Pontosabban, ha szükséges, akkor miért csak gyerek megléte esetén.) Azért egy gyerek ALAPszükségletei nem kerülnek havonta sokszázezerbe. Tehát, ha a legrosszabb esetet vesszük, mindkét szülő egyszerre lesz munkanélküli(már ez így önmagában elég ritka), lesz fedél a fejük fölött, max.3 hónapig azért ételre elég lesz az álláskeresési(főleg, hogy előtte jól kerestek), azalatt meg legalább egyikük talál munkát, ha akar, vagy mindkettő. Tényleg akkora katasztrófa, ha ideiglenesen le kell mondani a gyereknek IS az addig megszokott luxusról?