Mióta szokás "gyerekre" gyűjteni?(Lent kifejtem.)
A kérdést a gyakoris kérdések és válaszok ihlették. Szóval én 38 éves vagyok és emlékeim szerint a szüleim generációja 20 éves kora körül megházasodott és rövidesen jöttek a gyerekek.(Szerencsés esetben. Néha a sorrend megfordult, a gyerek "becsúszott", a szülők meg gyorsan összeházasodtak.)Jellemző volt, hogy az ifjú pár valamelyikük szüleinél kezdte az életét. Saját lakáshoz a gyerek(ek) késő óvodás/iskolás korában jutottak. Vagy pályázat útján az önkormányzat kiutalt nekik egyet, vagy szülői segítséggel hitelre vásároltak. Viszont akkor se volt több szoba 3-nál(a gazdagabbaknál), szegényebbeknél jellemző volt a másfél szobás. Így a gyerekeknek(különösen egyneműeknek) alig volt külön szobájuk. Amikor a szülők családalapításba kezdtek, egyáltalán nem, vagy alig volt megtakarításuk. A nők a gyerek 3 éves koráig otthon voltak, tehát egy fizetésből és az akkor is alacsony GYES-ből éltek, mégse haltak éhen, ez fel se merült bennük.
Ezzel szemben ma itt a következőket lehet olvasni:
- Mindenki legalább félmilliót keres már 20évesen.
- Aki szülei nyakára mer szülni, azt minimum máglyára kell vetni.
- Hiába van saját lakásod, ha nincs többmilliós megtakarításod, bele se kezdj, mert, ha valamelyikőtök elveszíti az állását, élete végéig munkanélküli lesz. (Tény, hogy régebben az se volt ritka, hogy az illető az első munkahelyéről ment nyugdíjba, de azért ma se kell örökké munkanélküliként élni.)
- Ha a gyereket nem sikerül bölcsibe adni 2évesen, biztos, hogy éhen haltok, mert egy fizuból nem lehet megélni. (Régen ketten együtt se kerestek annyit, mint amit itt egy ember, az inflációt is figyelembe véve!)
- Ha nem tudsz a testvéreknek az első pillanattól külön szobát biztosítani, önző dög vagy, ha többet vállalsz, mert ezzel életre szóló lelki sérülést okozol nekik.
- Végül, mindig arra készülj, hogy a gyereked tápszeres lesz, mert nem tudod szoptatni, mindenre érzékeny, ezért mindenből csak a legdrágább lesz jó, élete végéig fejlesztésre kell hordanod csilliárdokért, tehát sokszorosába fog kerülni, mint egy átlag gyerek. Ha tehát nem vagy benne 100%-ig biztos, hogy ezt meg tudod neki adni egyedül (mert úgyis elváltok és gyerektartást se fogsz kapni), akkor bele se kezdj, mert önző sz.ranya leszel.
Ui.: Mivel én tősgyökeres pesti vagyok, a saját tapasztalataim pesti szülőktől származnak. A vidékiektől elnézést kérek, máshol nem tudom, mi volt jellemző 30-40 éve, de ha valaki leírja, örömmel elolvasom. Ne értsétek félre, nem szeretném visszasírni a "régi időket", csak kíváncsi vagyok, mikor, és miért alakult át minden ennyire. Én igazából csak azt nem értem, saját lakás mellé miért kötelező a többmilliós megtakarítás, ahhoz, hogy valaki gyereket vállaljon? (Pontosabban, ha szükséges, akkor miért csak gyerek megléte esetén.) Azért egy gyerek ALAPszükségletei nem kerülnek havonta sokszázezerbe. Tehát, ha a legrosszabb esetet vesszük, mindkét szülő egyszerre lesz munkanélküli(már ez így önmagában elég ritka), lesz fedél a fejük fölött, max.3 hónapig azért ételre elég lesz az álláskeresési(főleg, hogy előtte jól kerestek), azalatt meg legalább egyikük talál munkát, ha akar, vagy mindkettő. Tényleg akkora katasztrófa, ha ideiglenesen le kell mondani a gyereknek IS az addig megszokott luxusról?
válasza:Nem tudom, erre válaszoljak-e, ha ismered a véleményem 😊
Az okostelefonról azt gondolom, hogy talán 10 évesnek nem venném, de 14-nek már igen. Ha van 2 gyerek, az 2 telefon.
És nem gondolom, hogy ez értékrendi kérdés. Mármint hogy ha okostelefont veszel a gyereknek, akkor biztos nem olvas szépirodalmat vagy biztos felvágós vagy a külsőségekre ad.
A kortárs nyomás szèlsőségeinek ellen lehet/érdemes allni, de a fősodornak nem érdemes. Nekem pl ilyen szüleim voltak és kb kimaradt az egész kiskamasz-kamasz-fiatalkor az életemből, csak a hiánya van. Még felnőttként is bennem van értékrendi nyomáskent ez a külsőségek - belső értékek szembeállítás. Nagyon xar. Abszolút nem igazolta az élet, nem azok az ismerőseim rosszak, akik szèpek, nem azok igénytelenek a munkára, akik tiptop öltözködnek, nem azok ragyognak belülről akik kívül tropák. Viszont a legkisebb "luxust" is sajnálom magamtól, és anyuka koromra kell magamat megtanítani rá, hogy szabad fodrászhoz járni, szabad próbálni csinosnak lenni, szabad arra törekedni, hogy élvezetes is legyen az élet és ne csak hasznos, jó a parfüm, az algás stria krém, félre lehet dobni mindent és szexelni, meg szabad venni a drága ajándékot, el lehet górni a nyaraláson egész sok pénzt, lecserélni a szétkopott telefontokot, elkölteni 50 ezer forintot kismama fotózásra (ezért pl annyira hálas vagyok, hogy a második terhességem idejére leesett hogy ez nem proli luxus), mind3 családi karácsonyra új csini ruhát venni a kislánynak stb.
Most ezt nagyon sokaig lehetne folytatni, én soha az életemben nem szórtam el annyira a pénzem, mint a gyerekre, és őszintén örülök, hogy volt es el lehetett szórni. 3 hét múlva szülök, 2 hét múlva kapom újra a csedet - most lett 0 a kártyámon és kellett kölcsönkérjek a paromtól. Neki azért van félretéve, de sose kérdeztem még,mennyi.
válasza: válasza: válasza:Az nem kompenzáció, hogy ha valamiről meggyőződtem, hogy rossz és rosszra vezet, akkor a gyereknek nem azt akarom.
Bántó nekem, hogy azt sugallod, hogy az anyagi biztonság egy luxus, amiről illene lemondani, mert az egy pozitív érték, ha inkább - és itt nem világos, hogy mi? Ha korábban szülsz par évvel? Ha többet szülsz?
Én azt érzem, hogy Te bátorítani szeretnéd Magad a gyerekvállalasra, valahol elbizonytalanítottak, és már alapból ellenérvelsz másoknak, mintha ők rosszul csinálnák. Mintha kényelmesség lenne, hogy nem akarják védtelenül kitenni magukat és a gyerekület a vilag veszélyeinek vagy nem akarnak beléjük kisebbségi érzést nevelni (pl legyen ő a 2-ből 1 akinek nincs telefonja mert nem telik rá).
Egy percig nem gondolom, hogy az akkori "gazdag" gyerekekből mára rosszak lettek, a szegényekből meg jók, de máshogy is kezelték ezt akkor. Például a gazdagabb gyerekek tudták, hogy ők gazdagok, ezért a szüleik meg tudják nekik venni. De ez nem természetes, hanem luxus, nem mindenki teheti meg. Akkor, ha egy család nehéz helyzetbe került átmenetileg, akkor az egész család paprikás krumplit evett akár egy hónapig. Ma, egy hasonló nehéz helyzetben a szülők legfőbb célja, hogy csak a gyerekek meg ne érezzék. Vagyis a gyereknek akkor is inkább megveszik a szükségtelen luxuscikkeket és maguktól vesznek el többet. Tehát a gyerek "jogosan" gondolja, hogy minden automatikusan jár pusztán azért, mert gyerek. Nincs az az érzés, hogy "szerencsés vagyok, mert a szüleim megtehetik, hogy megveszik nekem."
Ettől függetlenül magát a kompenzációt megértem, nyilván nekem is van ilyen, csak másban. De azt nem, hogy felnőtt emberek miért akarnak gyerekeknek megfelelni? Nem csak a sajátjuknak, hanem az összes osztálytársnak is. Mert ha én nem tartok valamit szükségesnek/jónak stb.,de megveszem azért, hogy ne csúfolják a gyerekem, az az. Egy gyerekek általi nyomásnak akarok megfelelni. Ha én megadnék valamit a gyerekemnek, mert megtehetem, és megtudnám, hogy ő bárkit is csúfol azért, mert az a másik nem, akkor bizony erősen elbeszélgetnék vele. A szülőkben viszont ezek szerint mégis jobban él az arra irányuló vágy, hogy az ő gyereke anyagiakban "le ne maradjon" a többiektől, mint az, hogy a gyerek kirekesztése megszűnjön. Pedig elvileg most az én generációm van abban a helyzetben, hogy dönthetne úgy is, hogy inkább arra helyezi a hangsúlyt.
válasza:Szerintem ez nem feketefehér kérdés. Ez a gyerek általi nyomás.
Egy dolog ha valamit egyértelműen károsnak tartok, és annyira fontos nekem, hogy semmiképpen nem veszem meg a gyereknek.
Masik ha valami annyira drága, hogy 1 hónapig paprikás krumplit eszünk, ha megvesszük.
De a dolgok többsége nem ilyen, hanem úgy vagy vele, hogy végül is mért ne, vagy ok, én még vártam volna kicsit vele.
Illetve ez is egy sztereotípia, hogy a szülők nem éreztetik az értékét a tárgynak. Van aki nem, más meg beszámíttatja a zsebpénzt stb.
De itt azért a korosztály is kérdés, elég sokáig a mennyiség és nem az ár informatív egy gyereknek, és a mértéktartást azzal tanítod, hogy kevesebbet kap. Az 5 évesnek a pepcos strasszos unikornusos póló jobban tetszik, mint a h&m vagy next.
A 8 éves se tudja, mennyibe kerül az x-box, nem azért vágyik rá, hanem mert másoknak is van (és egy klassz dolog amúgy, én is vágyom rá hogy néha játszhassak vele), ami nem csak birtoklás, hanem a kapcsolódás is másokhoz.
Lehet azért látom így, mert engem annyira toltak a különcség, a másokon felülálló szuper belső értékek es elvek felé, hogy az túlzas volt.
Nem akarom ezt túlkompenzálni, tehát az anyagiak és a menőség túlértékekésére nevelni a gyereket, úgy érzem, ahogy nő velünk, megismeri az életünket, céljainkat, gondolatainkat, az meg is védi ettől, de az hogy jól tudjon beilleszkedni, tudjon benne lenni a fősodorban (is), az fontos.
Ha mindenkinek van telója az osztályban, az nekem nyomós érv, hogy vegyek neki én is, egyszerűen elfogadom önálló szempontnak, nem látom, hofy bárki nyomásának engedek (már amennyiben nem ütközik durván az adott dolog az elveimbe, értékeimbe).
Most olvastam a 25-ös válaszod. Dehogy, nem baj a kompenzáció. Nem is gondolom, hogy a rosszat tovább kéne adni a gyereknek. Én általánosságban írtam a többi válaszra is. Például, hogy akinek az volt rossz, hogy egy szobában lakott a testvérével, annak az lesz fontos, hogy a gyereke ne lakjon.Akit csúfoltak, mert mit tudom én, nem voltak divatos ruhái anyagi okok miatt, az arra fog figyelni, hogy a gyereke mindig a legtrendibb ruhákba járjon stb.
Nem kell lemondani az anyagi biztonságról! Miért kéne? Az jó, ha van. Engem annak a nagysága érdekel, de az is csak olyan szempontból, amit már leírtam. Más kérdezők kérdései kapcsán. Vagyis, hogy HA dönteni kell, hogy valaki inkább lemondjon a gyerekről, amennyiben nem tud olyan megtakarítást felmutatni, amiből MINDIG magas színvonalú életet tud biztosítani a gyereknek. Ezalatt azt értem, hogy átmenetileg! nem tudja az addigi luxust biztosítani.(Alapszükségleteket igen, csak mondjuk azokban a hónapokban nem az addig megszokott márkás tornacipőt kapja a gyerek, hanem egy olcsó kínait stb.), akkor inkább mondjon-e le róla.
Az utolsó bekezdésed teljes vakvágány. Soha nem kérném ilyenről idegenek véleményét, mármint a saját életemre vonatkozóan. Senki nem tudna, abban megingatni, hogy én vállaljak-e gyereket.
Szó sincs arról, hogy jónak tartom, ha a gyerekem az a 2-ből 1, akinek nincs telefonja, mert nem telik rá. Az nem jó. De ha a gyerekem történetesen másodikos, és egyedül neki nincs, mert én korainak tartom(anyagilag megtehetném), akkor pont nem érdekel. Nem fog csak azért kapni, mert mindenkinek van.
válasza:Na meg az okosteló nem luxuscikk ma már, hanem a mindennapok egyik legalapabb kelléke. Egy kamasznak már kell. Nem szívesség megvenni. Nem egy luxusajandék, amiről éreztetni kell, hogy mekkora különleges áldozat, hanem olyan, mint az iskolataska kb.
Ok, 10 évesnek nem, ő vsz nem jar el még a barátokkal messzire, edzésre stb, nincsenek messze lakó barátok, nem kell guglizni a házihoz, megnézni egy szót angolul stb
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!