Hogyan dolgozzátok fel, hogy gyermekeitek nagymama nélkül nőnek fel?

Megszokják, hogy nincs és ez lesz a természetes.

Én 13 voltam mikor meghalt az s mamám akivel együtt éltem, a másik kb 4km-re lakik, de csak néhány évente látom ha éppen kint van a háza előtt amikor elmegyünk arra kocsival. Kölcsönösen nem érdekeljük egymást, így nem is fáj, ez a megszokott. Nekem az a fura ha valakinek 2 mamája is van

Nekem apukám részéről nagyszüleimet nem ismertem. Papám jóval születésem előtt meghalt, mamám meg 6 éves voltam mikor temették. Ő viszont annyira demens volt, hogy szüleim nem vittek soha látogatóba.

Anyám részéről öreganyám mindig is leszart minket, nekik csak a fiú unokák voltak mindig is az isten,az "igazi" valamit is érő unokák.

Most lassan 2 éve ágyhoz kötött otthonban él, na most eszébe jutnánk. Nekem nem. Lassan megszületik a 3.lányunk. Egyik gyermekemet sem fogja ismerni. Öregapám meg.. Nos tudom, hogy melyik az a vén pöcs. Ennyi. Életemben 3 szót se váltottam vele. Pedig tudja kik vagyunk.

Szerintem rosszabb mikor lenne de még sincs.

Szüleim imádják a lányainkat. Ettől függetlenül kevés időt töltenek velük. Nem öregek de nem egészségesek. Így én nem szívesen terhelem őket. Amúgy sem azért szültem őket, hogy lepasszoljam kényem kedvem szerint. Anyósomékkal nincs olyan szoros kapcsolatuk. Elsősorban a körülmények nem olyanok, hogy szívesen vigyem hozzájuk.

Igy van, ahogy elöttem írták. Fel fogják dolgozni, annyira nem kicsik már. Nehéz lesz, állj mellettük, mást nem tudsz tenni.

Nálunk mind a 2 nagymama él. Egyik sem látta még a gyerekem.

Anyósom alapból egy idióta, nem tudok mást írni rá. Férjemet is eldobta gyerekként, majd újra visszavette, majd újra eldobta, majd amikor após már nem volt hajlandó hazaengedni ferjemet, mert tudta milyen anyós, akkor feljelentette apósom, akitől a láthatást is elvették, mert anyós össze vissza hazudozott. Majd újra eldobta a gyerekeit. Ha jött egy férfi az életébe, akkor ott a gyerekei meg szüntek létezni.... férjem nem is tartotta nagyon vele a kapcsolatot. Az esküvőnkre eljött hivatlanul, jelenetet rendezett, majd megsértődve hazament. Azóta nem láttuk.

Az én anyám pedig eléggé befolyás alatt van. Én úgy jöttem el otthonról, hogy 1 szatyor ruhával, egy hatalmas veszekedés után. Akkor nevelőapám kijelentette, nem vagyok többé a család része. Ennek 5 éve. Anyámat eltiltotta úgymond tőlem.

Szoval szerintem ez a szitu nehezebb, mint azt delfolgozni, hogy tényleg nincsenek.

Nàlunk sincs màr mama sajnos, èn is sokat agyaltam ezen mèg a gyerek elött, merthogy pontosan tudom milyen anyukàm ès milyen anyósom volt, illetve milyenek lettek volna nagymamànak. Èpp ezèrt is bànt, hogy a kislànyom màr ezt nem tudhatja meg:(

Viszont van nagypapa, ô èpp úgy imàdja, ès a papànak új tàrsa is aki igazi pótnagymama lett a lànyomnak. De persze nem pont ugyanaz.....

Nálunk tojnak rájuk, pedig 4 "nagymama" él, kettő vér szerinti és kettő a válás utáni új kapcsolatok révén az új párok oldaláról.

Néha az az érzésem hogy a mai nagymamák nem érnek rá unokázni. Dolgoznak, fáradtak, nyűg nekik.

Hogy hogy dolgoztam fel? Először bosszantott hogy lehetőség lenne, de nincs részükről kedv, aztán sajnáltam a gyerekeket, mert láttam egyes barátnőimnél a nagymamák mennyire élvezik az unokázást, akkor ez nálunk vajon miért alakult igy? Végül elfogadtam. Nagyon sok programot csinálunk a srácokkal, úgy érzem ha majd visszatekintenek a gyerekkorukra, úgy fognak emlékezni hogy szép idők voltak ÉS mivel sosem volt részük nagymamás nyarakban, nem fog hiányozni nekik, nem tudják mit hagynak ki. Fontos lenne a kapcsolat az idősebb korosztállyal pedig, beleértve a nagypapákat is, nálunk ők sem elérhetőek. Sajnálom ami a tieiddel történt, valószinüleg lesz néhány homályos emlékük és hiányérzetük.