Hogy engedhetik meg maguknak mások, hogy gyereket vállaljanak?
30 éves vagyok és meg a férjem is. Ő közép én általános iskolában tanár.
Szeretjük a munkánkat de ennél már csak a gyerekeket, nagyon vágyunk sajátra, 3 van tervezve. Igen ám csak ennyi idősen is oda jutottunk, hogy nem engedhetjük meg magunknak. Terhes vagyok és nagyon várjuk a kislányt, de ahogy költöm a pénzt (babakelengyére) egyre világosabb, hogy nem lesz később itt jó szinvonal.
Örökölt lakásban élünk ennyiben szerencsénk van, de nem elég nagy két gyerekhez, már egyel is szűken leszünk.
Nem is beszélve arról, hogy iskolai kirándulások, ruháztatás (gyorsan nőnek mint a gomba) játékok, etc-re szükség van..
Baráti körből, rokonságtól nem örököltök esetleg? Nekünk elég sok cuccunk lett így, illetve elég sokat használan vettünk, illetve leendő nagyszülők is előre megbeszélt dolgok megvásárlásával hozzájárultak a babakelengyéhez.
Érdemes lenne nektek is körülkérdezni, hogy kinek mi van, a baba nem fog emlékezni, hogy márkás ruhák voltak e rajta baba korában, és a kiságya pont olyan színárnyalatú volt e, mint a szekrénye...
Annak aki sajnálja a tanároktól a külföldi nyaralást, az vajon mennyire ismeri a teljes hátteret? Hogy munkaidő után hány magánórát tart meg? Vajon ételekben milyen minőséget vesz? Fűt e télen rendesen? Lehet hogy neki mindezeknél sokkal fontosabb, hogy világot járjon, és élvezze a szabadságát?
23 te az étterembe is saját kést meg villát viszel?
Amúgy meg "ami foltos sosem módos" igaz? (Szép új világ)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!