Nők, hogyan fogadtátok el hogy a párotok nem akar gyereket?

Nálam ő változtatott a döntésén.

Elmondtam, hogy előbb utóbb boldogtalan leszek, ha most nagyon szeretem is...

Ő nem annyira nem szeretett volna, hogy utálja őket, hanem semlegesen... a “mègis minek?” Hozzáállása volt.

Persze ez ritka.. de akkor 12 éve nem folytattam volna vele..

Most 3 és 1 éves gyerekeink vannak, ő szeretne jobban 3. -at.. pedzette a 4-et, de az nekem már emberileg sok.

( anyagilag , ingatlanügyileg elférne)

Szóval én úgy gondolom, hogyha ebben a kérdésben nem juttok közös nevezőre, akkor egyikőtök, de talán mindketten boldogtalanok lesztek..

Biztos hogy ér annyit neked ez a férfi hogy lemondj egy olyan dologról amire ennyire vágysz? Hosszútávon a kapcsolatnak sem fog kedvezni hogy úgy érzed hogy nagy àldozatot hoztál..

És a te boldogságod? A vágyaid? Céljaid?

Nem fog működni ez, kedves :(

Jajj kislány. Egyetlen férfi sem ér annyit, hogy feladd érte az almaidat. És teljesen mindegy mi ez az álom. Lehet ez gyerek de akar karrier vagy életstílus is. A férfiak jönnek-mennek. Neked a saját életedet kell élned, amiben boldog vagy férfival és anélkül is.

Legcsúnyább ilyen sztori egyébként az, amikor a no együtt marad a hapasival. Nem lett gyerekük, mert a férfi nem akart ugye. Aztan egyszer csak a férfi 40 évesen lelépett egy 30 évessel feleségül vette és 2 gyerekük van. Nem mindegy, hogy valaki nem akar, vagy tőled nem akar. A nőnek meg ugye már nem lesz gyereke. 40 évesen már elég nehéz lett volna összeszedni egy pasit aki meg gyorsan teherbe is ejti. Most azt gondold végig megéri e. De nem is kell ilyen drámai sztori. Tegyuk fel, nem lesz mástól se gyereke, de ti szakítotok, amikor neked már késő. Megéri? Tényleg megéri?!