Az apák nagy többsége miért akar fiúgyereket?

"Felbosszant, hogy nem a kérdésre válaszolnak egyesek."

Azért mert már maga a kérdés is megválaszolhatatlan, tekntve, hogy nincs valóságalapja.

Valószínűleg ilyesmi áll háttérben : A fiú gyermek viszi tovább a család nevet. A fiú gyermeknek tudjuk (mi apák) jobban /közvetlenebbül tovább adni az elveinket, avagy önmagunkat. Alapvetően több közös programot tudunk elkeozelni velük, mert hát mi fiús programokra járunk (csak).

Nem azt mondom higy ezek a gondolatok megállják a valóságban is magukat, azt mondom ezeket gondolhatja az ifjú apuka, látatlanban.

Nekem mindegy volt, hogy fiú vagy lány, aztán a DNS teszt lányt mutatott. Örültem neki, a feleségem amúgy is nagyon lányt akart, mondom akkor békesség lesz.

Aztán fiú lett (adminisztrációs hiba történt, kiderült a következő ultrahangon ) és mostmár el se tudom képzelni hogy lány legyen. Egy lányt mégse lógatnék a lábánál fogva fejjel lefelé. :P

Nem minden apuka szeretne fiút. De vannak olyan indokok, amik régóta megvannak, ha apa fiúra vágyik.

Az egyik, hogy a fiú a trónörökös, "viszi tovább a nevet". Mintha a Pallavicini családról lenne szó, holott csak Kis Pista betanított kispista vágyik rá, hogy az ő szent neve fennmaradjon. Bár mióta divatos lett a kötőjeles névhasználat házasságkötéskor (ezzel néha spanyol nemesi családokat idéző hosszúságú neveket összehozva), a lánygyerekek is megőrizhetik az apjuk vezetéknevét, ha szeretnék.

A másik, hogy az apa a fiúgyerekkel tud mit kezdeni. Lehet menni horgászni, motorozni, hegeszteni-fúrni-faragni, lehet nézni a Formula-1-et. Csupa-csupa fiús program, amihez apa is ért és a gyerek is élvezi, ráadásul apa végre kap kimenőt anyától: például nem öncélúan menne ám ő meccsre őrjöngeni (azt nem szabad, mer' mér' nem jó neki othol, há' vón' itt is mit csinálni), hanem a gyereket viszi el (az egyenesen jó, anyának kell egy kis énidő, amikor megpihenhet). Lánnyal nehezebb a helyzet: apa csak néz hülyén, mikor teázni kell a babákkal, farsangra szárnyat kellene varázsolni a tündérhercegnő hátára rossz nejlonharisnyából és kötöződrótból (sem a méret, sem a szín nem mindegy, ha pedig nem csillog eléggé, megette az egészet a fene) vagy éppen az ideális rózsaszínt kellene eltalálni a gyerekszoba kifestésekor.

Lol, milyen gáz az amikor valaki "nem tud mit kezdeni" egy kislánnyal. Nem egy külön faj...

Ugyanúgy lehet velük ökörködni.

12.es, én kislányként még pörgetve is voltam fejjel lefele kicsiként. :P

Szerintem a #13 remekül kifejtette, illusztrálta a #12 kommentemet, gratula :)

(ismétlem: ezek első gondolatok/félelmek lehetnek, ami sokat változhat a gyakorlatban!)

#15: Elhiszem, minden bizonnyal én is megteszem ezt meg a többi dolgot a lányommal is (ha a következő lány lesz) , de mégiscsak egy lányt jobban kímélnék.

Ez az óvás, ugyanolyan első gondolat, mint amit fentebb írtam : látatlanban sok apuka gondoljatja így, hogy lány gyermekkel nem tud kapcsolódni, de rengeteg esetben ez nem következik be és remek apa lánya kapcsolat lesz, közös programokkal.

"Egy lányt mégse lógatnék a lábánál fogva fejjel lefelé. :P"

Már miért ne lehetne? Nincsenek cukorból, ráadásul a vesztibulátis rendszert is fejlesztik az ilyen egyensúlyból kizökkento helyzetek. Persze nem a csecsemőt kell lógatni, rázni, mert nemtől függetlenül megnyomorítod, hanem 1,5 évtől felfele.