Családi házban élő szülők! Lenézitek a panelban élő gyerekes családokat?

A kérdés nem nekem szól ugyan, de leírom a véleményemet. Én kertes házban nőttem fel. Soha nem érdekelt a kert, bent szerettem lenni a pont megfelelő hőmérsékletű szobában, pedig nem volt sem netünk, sem tévénk. Felnőttként első dolgom volt Budapestre költözni lakásba. Imádom. Vannak persze hátrányai, de nem kell kertet gondozni, a lakás maga sem nagy, nem kell órákig takarítani. A játszótérre bármikor le tudunk menni, van sok a környéken. Itt az állatkert, a Margit-sziget, a Városliget. Ennyi pont elég is a természetből.

Múltkor máshol aludtam, kertes házban. Este a kutyák ugattak, korán reggel valaki rákezdett füvet nyírni. Azt hittem megőrülök. Persze, a társasházban is vannak zajok, de ahol mi lakunk, az sokkal csendesebb.

Én sorházban nőttem fel, ahova panelből költöztünk még egész kis koromban.

Majd társasházban laktam, később családi házban nagy kerttel.

Óriási munka a kert, de mi szerettük férjemmel, és amig kicsik voltak a gyerekek, addig nagyon jó volt. Állandóan kint voltunk télen-nyáron. Mindig ott bogarásztak, saraltak... szuper volt.

Amikor nagyobbak lettek a gyerekek és már nem annyira a kinti kert kötötte le őket, akkor úgy határoztunk, hogy elköltözünk egy másik városba, így építkeztünk. Közben albérletben laktunk panelben. A kerthez szokott gyerekeim itt is feltalálták magukat, az egész utca ismerte őket, állandóan lent fociztak a kis parkban... sajnálták mikor költözünk el a házba.

Most családi házban vagyunk egy belvárosi telken, ahol csak kicsi kert van.

Szóval voltunk sok helyen. A panellel- társasházzal csak a lépcsőzés és cipekedés volt a bajom. Tök jó volt a távfűtés, az alacsony rezsi... szóva mindennek van előnye-hátránya...