Őszintén így név nélkül, valaki megbánta, hogy gyereke lett vagy esetleg több gyereke, miért?

Imádom mindkét gyerekem, de mindkettőnél volt olyan időszak (tipikusan 2-5 éves koruk között), amikor többször eszembe jutott, hogy milyen kényelmes, könnyű életem lenne, ha nem vállaltam volna gyereket, vagy nem vállaltam volna második gyereket. Ezt nem nevezném megbánásnak, vagy hát a fene tudja, de nem csinálnám vissza, csak talán, ha vissza mehetnék az időben, jobban meggondolnám. De azért ha visszamehetnék, akkor sem döntenék máshogy egyiküknél sem, mert mégis annyira jó, hogy vannak, akkor is, ha voltak, vannak rázós időszakok.

Hála az égnek egészségesek, úgyhogy tudom, hogy előbb utóbb könnyebb lesz, a naggyal már most sokkal könnyebb, ő már kamaszodik, az se egyszerű, de a számomra leghúzósabb szakaszon már jó ideje túl vagyunk, és hamarosan a kicsivel is egyszerűbb lesz, már most sokkal jobb, mint mondjuk egy éve volt.

De biztos máshogy éreznék, ha valamelyikük súlyos fogyatékossággal élne és tudnám, hogy ez örökre így marad.